Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
A költő utolsó éveiben barátkozott össze Sík Sándorral, talán ő hívta fel a költő figyelmét a két kis kötetre. József Attila tudomásom szerint csak itt, az 578. sz. alatt közölt sorban és A Dunánál című versében szólítja anyját „édesanyám”-nak. 581. Flóra Az első Flóra-vers. (Kozmutza) Flórával (a későbbi Illyés Gyulánéval) 1937. február 20-án, egy baráti összejövetelen ismerkedett meg a költő. Flóra a költőre a Rorschach-tesztet alkalmazta. Ez a próba tíz táblából áll, amelyeken különböző színű és formájú tintafoltok láthatók. A vizsgált személy, vagyis József Attila a foltokat értelmezte, s ezekből a pszichológusok következtetéseket vonnak le a vizsgált egyén lelkivilágára. (Legutóbb Udvardi József: József Attila lelki összeomlása. Bp. 2004.) A költő azonnal beleszeretett Flórába. Illyésné szerint febr. 24-én már megmutatta neki ezeket a verseket. (Ciklus voltára Várady Szabolcs mutatott rá, ItK 1975. 83.) „Csaknem mindegyikben benne volt a nevem, sőt az egyikben a teljes vezeték- és keresztnév is. Rettenetes zavarba jöttem... és kértem, a nevemet hagyja ki. Megígérte, és a családnevet ezután törölte is.” Flollós Róbert szerint a családnevet tartalmazó változat lehet a Megméressél 4. sora: Kozmutza Flórára leltem, de valószínűbb, hogy a Hexameterek 6. sora volt: Látod, mennyire, félve szeretlek, Kozmutza Flóra! (Élet és Irodalom 1968. ápr. 11.) A vers első kéziratát, amelyen az 585-587. sz. versek szövege is olvasható, a költő Flórának ajándékul szánta. Illyés Gyuláné írja: „József Attila többször említette, hogy készít számomra egy »verseskönyvet«. Ebbe beleírja - kézírással - minden olyan versét, amelyet azóta írt, amióta engem ismer. Úgy tudom, elkezdte, de meddig haladt, nem tudom, A nővérei megtalálták, szóltak is róla, de restelltem megmondani, hogy Attila azt nekem szánta.” (Illyésné 1987. 124.) Nem kétséges, hogy az a nagyalakú fűzet, amelybe gyönyörű kalligrafikus írással vannak a versek bemásolva (és a másolat egy szó közepén marad abba), azonos ezzel a Flórának szánt kézirattal. Az már aztán József Jolánra jellemző, hogy a széteső füzet belső levélpárját Oelmacher Annának ajándékozta. (Töle visszakerült a törzsanyagba.) A 2. rész 2. sora Andersen meséjét, a „Rendíthetetlen ólomkatonát” rejti magában, s az őrt álló katona képe visszatér a szakasz befejező sorában. (Szőke, Tiszatáj 1967/12. 1164.) Az 5. rész 2. szakasza a Mária-himnuszokat idézi képalkotásával és terminológiájában. A harmatosság eszünkbe juttatja azt a stílust, amelynek jellegzetes képzései a -ság -ség-féle származékok voltak: kegyelmesség, kívánatosság, könyörületesség, nyavalyásság, örvendetesség. (Szabó Zoltán, Magyar Nyelvőr 1961. 292.) A Cantus catholici 1651. kiadásából idézzük, amely 1935-ben jelent meg, s József Attila ismerhette is. Az egyik Mária-litániában: „Gedeon gyapja, s égnek harmatja.” (I, 150.) Nyéki Vörös Mátyás egyik versében: „Élesztője s ébresztője ki vagy kétes szívünknek. ” (I, 164.) „ Letapad sarkával minden undokságot.” (I, 17.) „az Atya Isten kígyónak mikor monda, Asszonyi-állat magva meg-töri fejedet. ” (I, 33.) A kígyót (vagyis az eredendő bűnt) taposó Szűz Mária képe katolikus templomokban gyakori. (Tamóc Márton: Kettőstükör. Bp. 1988.) Az 5. rész 6. versszaka az All előttem egy virágszál... kezdetű XVII. századi szerelmi ének egyik versszakával rokon: Néked egészség adassák, Szép termeted böcsültessék, Jó híred neved hallassák, És éntőlem dicsértessék. (N. Horváth B. 1992. 86.) Ugyané rész 12. sorában Kassák egyik képét használta föl József Attila: „és csodálkozom a gyönyörű ökörcsordán ami fönntartás nélkül legelészik nagy kék szemeiben. ” 582. [Éltem, így érdemeltem én meg...] 5-7. sora a Flóra 5. része 4. szakaszának változata. 583. [S az én apám, az én anyám...] Ugyanazon a papírlapon olvasható, mint a következő, Flórát emlegető töredék. 240