Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
619. [Ha lényed erős, derítő levegőjét...] A 618-619. sz. verseket is egyértelműen a Flóra-szerelem ihlette. A „töredék” elnevezés mindkét esetben értelmetlen. A 619. számút például N. Horváth Béla „fragmentumként is teljes értékű, tökéletes mű”-ként elemzi, (újraolvasó. Tanulmányok József Attiláról. Bp. 2001. 239.) 620. Az árnyékok... Mj. 1937 júliusában. Vágó Márta kétszer is ír róla: „... - A szemedről se tudok, semmi se sikerül! ...Egyetlen sor sikerült csak eddig: merítsd szemed hálóját mélyre bennem! Érted: hálóját! ismételte lassan, és tenyerét öblösen tartva megemelte, lágyan széjjel engedve ujjait. Látszott, hogy ezzel érzékien megjeleníti magának a vízbe merített hálót. - A háló átengedi a vizet, de a halat kifogja, a lényegeset azért kiemeli, ha sok mindent át is enged - mondta - csak elég mélyre kerüljön. - Lassan morogta: Végy ki a mélyből engemet... - aztán hirtelen, dühösen: - Tovább nem megy!” (Vágó M. 1975. 265.) „Azt mondják, hűnek kell lenni! Hm. De ha egyszer nem lehet! Az árnyékok-at, hiába, megint neked írtam. Igen - mondta lázadozó hangon - , nem lehet hűnek lenni. Az utolsó sorok megvoltak, hisz ismered, kiegészítés volt. A növényi szenvedély szaga ugyanaz, mint a lágy meleg, csak később a nyárban. És hiába, akkor megint te hiányoztál: megbonthatatlan rend szerint, mint űrben égitest, kering a lelkemben hiányod. Akkor ez volt! Nem lehet előírni... azért is... huncut mosollyal kezdte idézni az akkor még alig elkezdett Rejtelmek-bőY. tedd könnyűvé énnekem ezt a nehéz hűséget - ezt megint neki írom. - Naiv őszintesége nem ismert határokat.” (Uo. 319.) Az első idézet 1936-os emlékek környezetében olvasható. (Vágó Márta nem keltezte napra emlékeit, mint Illyésné, aki nyilván akkori feljegyzésekre támaszkodott.) A második idézet már a Flóra-szerelem idejére vonatkozik, annak is kezdetére. Hajói értem az idézett részeket, akkor a költő 1936 nyarán próbálta írni a verset, de csak két sort tudott belőle megírni. Félretette, s csak 1937-ben (márciusban?) fejezte be. 621. Ha nem leszel... Mj. 1937 júliusában. 622a-b. [Ha nem szorítsz...] Egyik kéziratán a Ha nem leszel... szövege is olvasható. 623a. [Majd...] 623b. [Kiknek adtam a boldogot...] Ez a kéziratban maradt két vers a Majd... címűnek előzménye. 623c. Majd... Mj. 1937 júliusában. A verset a Rádióban is felolvasták a költő verseiből összeállított műsor keretében; a szöveget a költő júl. 30-án küldte el Cs. Szabó Lászlónak, a Rádió irodalmi szerkesztőjének. (Lev. 338. és 344. sz.) A 10-13. sorhoz: „Egy látogatójának, ki a déli órákban ágyban találta, körülményesen elmagyarázta, hogy hajnal óta ébren van ugyan, de addig nem tud felkelni, amíg »nem állította újra össze magát. Mert - folytatta - mikor felébredek, fehér ködben lebegek, melyből úgy szedegetem ki testi s lelki tagjaimat, egyenként, keresgélve és tapogatózva, mint a ruhadarabokat. Ez nagyon kimerít, mire sikerül ’magamra szednem’ mindent, ami hozzám tartozik, halálosan fáradt vagyok, és pihennem kell egy darabig, hogy fel tudjak kelni.«” (Németh Andor 1989. 274-275.) 624. [Majd csöndbe fagynak a dalok...] A Majd... vonzáskörében keletkezett, de csak az 1. sora azonos annak 1. sorával. 625. Gyönyörűt láttam „Beleszeretett abba a gondolatba, hogy neki is garzonlakása legyen, mint Palinak. Ki is vett a Káplár utcában egy ilyen kis lakást havi hetvenért. Berendezni nem tudta. »Addig is« Palinál fog aludni a földön, mondta. Nemsokára mégis beköltözött, és bekövetkezett a Gyönyörűt láttam-ban előadott sajnálatos fejlemény...” (Vágó M. 1975. 308.) Az 1. szakasz írásakor Kosztolányi Negyven pillanatképe közül a XVI.-ra, a Házi bál címűre emlékezett: Kis, furcsa lányok, édesek, hová repült a régi kedvem? Minden, mi szép volt, szétesett. Jaj jöjjetek és súgjatok még nékem valami kéteset. 250