Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
1947-ben Csató István újságíró Balatonszárszón József Attila emléke után kutatott. Felkereste József Etelka panzióját is, ahol akkor Matyó János vendéglője üzemelt. Az ott maradt bútorok között volt egy bárszekrény is, amelynek oldalait valaki kifestette. „A halványkék alapszínen a virágdíszek a magyar népművészet tiszta hagyományaihoz kanyarodtak vissza.” Az italos láda mindkét oldalára a Kínálgató 14 sora volt rápingálva. A helyiek úgy tudták, hogy ezt József Attila festette utolsó napjaiban. Az ÖM szerkesztői ezt a riportot úgy idézték, hogy a költő „A balatonszárszói penzió pultjára karcolta kevéssel halála előtt”. (1952. II, 452.) A riport szerint a vers „P. M.”-mel volt szignálva. Valószínű, hogy még Flódmezővásárhelyen pingáltatták ki Makaiék a szekrényt egy népművésszel (híres volt népművészeti gyűjteményük, Móricz Zsigmond is ezért kereste fel őket), s ez került aztán Balatonszárszóra. (Ugyan hová tűnhetett?) 677. [Lajos...] Nagy Lajos és József Attila bökverseiről lásd Agárdi Ferenc emlékeit. (Ekv. 268- 272.) Lengyel András volt szíves elküldeni Agárdi Ferenc Nagy Lajoshoz 1932. máj. 22-i levelének xeroxát (PIM V. 4340/61/17), melynek szövegébe Agárdi beszúrta: „József Attila Curier halálának 100 éves évfordulójára az anthiopoidákról ezt írta: »Vannak azért olyan farok Amelyeken nem volt farok.«” 678. [Lezug az élet...] A tréfás bökversek közé tartozhatott ez a vers is. A verset - amint erre Török Gábor figyelmeztetett - Nagy Lajos is idézi a Társadalmunk 1932. júl. 9-i számában, egy Zilahy Lajossal vitázó cikkében: „8. és 9. pont - ezekről kár beszélni, ha zúg az élet habzó tengerén a lét hideg sáfárja a halál, illetve kiszera méla bávatag.” (A cikket újra közölte Nyerges András, Kritika 1964. október, 47.) Török Gábor később kétségbe vonta József Attila szerzőségét a versike művészietlensége, bombasztikusán semmitmondó volta miatt. „Hiteltelen, üres handabandázás ez a két sor, sőt giccs a javából.” (Magyar Nyelvőr 1988. 425-A26.) Nem ismerünk azonban - az egyetlen népdalfeljegyzést kivéve - olyan József Attila-verskéziratot, amelyik idegen szöveget tartalmazna. Miért ne hülyéskedhettek volna Nagy Lajossal giccsek írásával? 679. [A történelem levese...] Előző kiadásomról írt bírálatában Szőke György nehezményezte, hogy ezt a példát nem vettem fel a rögtönzések közé. (ItK 1985. 126.) Az Irodalom és szocializmus című előadásában a költő ebben a szövegkörnyezetben rögtönözte ezeket a sorokat: „Két másik sort is vehetünk, egy megíratlan költeményből: A történelem levese már emelgeti a fedőt. »A leves emelgeti a fedőt«, - ennek nincsen társadalmi jelentése, tartalma, tehát nem is művészet. »A történelem levese - emelgeti a fedőt«. Itt a társadalmi tartalom csak látszólagos, mert nem meghatározott. Ezért nem művészet. Azonban a »már« időhatározó szócskával a társadalmi tartalom határozottá válik, adott korunkat és kort megelőző, sőt létrehozó történelmi társadalmi folyamatokat idézi, tartalmába fogja és igy a két sor művészivé válik. Nyilvánvalóan forradalmár szemléletéből fakad. Ellenforradalmivá úgy tehetjük, ha a »már« helyett azt mondjuk, hogy »még«. A történelem levese még emelgeti a fedőt Miért gyöngécske így és miért nem érezzük művészinek? Mert ha az időhatározó szócska nélkül az előbb a társadalmi tartalom határozatlansága miatt vesztette el művészi mivoltát, úgy most a társadalmi tartalom hazugsága fosztja meg a művészettől. Sőt, ha jobban belenézünk, azt látjuk, hogy egyáltalában nem rendelkezik valóságos társadalmi jelentéssel, mert hiszen éppen a valóságos társadalmi vonatkozást akarja eltakarni.” 680. [IGE] Keltezése: 1932. szept. 10. Az írók Gazdasági Egyesületének elnöke Pakots József országgyűlési képviselő volt. Az emlékkönyvet a balatonlellei íróhét alkalmából állították össze. A János-evangélium első mondata: „Kezdetben vala az Ige.” 262