Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
* Mózsi Ferencet lelőtték, Tisza két karját eltörték, Vallatták Fuszeneckert, a szabót, Vasbottal verték Kiss Hugót. A verset tudtommal először Vértes György említi (József Attila és az illegális kommunista párt. Bp. 1964. 24.) Gergely Sándor szóbeli közlésére hivatkozva: „Gergely Sándor határozottan emlékszik, hogy 1927. január végén Szántó Zoltán letartóztatásával összefüggő József Attila-verset kapott, még arra is emlékszik Gergely Sándor, hogy ebben a versben Fuszenekker szabót vasbottal verték.” A teljes szöveget Tamás Aladár közölte, ugyancsak József Attilának tulajdonítva. (Fényben és sötétben. 2. köt. Bp. 1968. 346.) Szabolcsi Miklós József Attila verseként közölte: Versek, műfordítások, széppróza. Bp. 1977. 498. Magyar Remekírók. Szerintem (és Bokor Lászlónak véleménye szerint is) a vers hitele legalábbis kétes. (ÖV 1984. II, 571.) * Két másik bécsi versének emléke egy 1937. máj. 8-án valami dr. Ungár [?] által írt levélben (a Makai család tulajdonában) maradt fenn: „Kedves Barátom, még Bécsből nálam maradt két befejezetlen, igen szép versének kézirata. Szíves engedelmével a kéziratot emlékül megtartom s hogy felhasználhassa, s a magyar irodalom nagyobb dicsőségére befejezhesse, mellékelten küldöm a másolatokat. S minthogy magunkat szerfelett szeretjük s ez nagyon jó, szeretjük őt, aki szeret, hisz ízlésünk hasonló. Hálálkodunk, kis bánatunk megosztjuk véle szépen. Nagyon hamar reáakadunk s udvarolunk is cserében. Ez mégse járja! Nékem lágy a szívem. Megpróbálom, hogy visszabántsalak, ha bántsz. De nem megy, bárhogy is feszítem én... Te a ... is állód, a durva nézést, hosszú ... Hát ne gonoszkodj vélem, áldott! Ha szenvedek ...” Ezt a levelet én is láttam annak idején József Etelkánál, de azt gondoltam: borítsa jótékony homály ezt a verset. Nem merném jellemezni a kézírást, minthogy nem vagyok pszichológus. Miklós Tamás azonban alapvető levélközlésében (Kritika 1987/8. 6.) közzétette, József Attila ismeretlen versrészleteiként, ami csak arra jellemző, hogy a féktelen közlésvágy még komoly kutatók látását is elhomályosíthatja. * A lilaruhás nőnek Mért Írok? Ezt magamtól is nemegyszer kérdezem... Tehetség? Érzelem? 269