Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
senki se dőljön lócájára, mert ki-ki útját ide veszi, s ha termetét talánnyá teszi, örvendez Makai Lucie Ez a vers egy nyomtatott meghívón olvasható, amely Makaiék 1930. márc. 1-jei, vacsorával egybekötött kabaréestjére készült. A nyomtatvány első lapján a cím, második lapján a vers, harmadik lapján a kabaré tréfás műsora olvasható. A PIM-ben levő nyomtatvány szövegét Tasi József közölte: Olvasó Nép 1985. 1. sz. Számára „percig sem kétséges”, hogy a vers szerzője József Attila volt. Szerinte a stílusjegyek igazolják a költő szerzőségét. Érveit megpróbáltam cáfolni: „A vers a Vikár-féle Kalevala két legszembetűnőbb stíluselemeit utánozza: alliterációit, meg azt a verselési sajátságát, hogy a felező nyolcas első felében négy helyett öt szótag áll. Tasi József József Attila szerzőségének bizonyítékát látja bennük, ám éppen ezek árulják el, hogy nem József Attila szerzeményével van dolgunk. Igaz, alkalmazza ezeket a stíluselemeket ő is, különösen Áradat (398) című versében, de egészen másként: stilizáltan, jelzésszerűen, nem pedig a dilettánsok buzgalmával, mint a Hívogató szerzője. Az Áradat 56 sorából mindössze egyben fordul elő az említett ritmus-ugratás: »békák botosa bottal mondja«. (A Betlehemi királyok [380] egyik sorában is: »hoztunk aranyat hat marékkai«.) A Hívogató szerzője a vers 27 sorának jó egyharmadában alkalmazza, döcögősen, idétlenül: »Senki se dőljön lócájára, mert ki-ki útját ide veszi, s ha termetét talánnyá teszi...« Ugyanilyen szertelenül tobzódik a betűrímekben is; a versnek csaknem valamennyi sorában erőlteti: »kosztüm kerítse a kajánt, jelmez jelölje a leányt...« A vers eleje nem a Kalevala parafrázisa, mint Tasi gondolja, hanem lemásolása: Mostan kedvem kerekedik Elmém azon töprenkedik, Hogy ím dalra kéne kelni, Ideje volna énekelni. kerek kedvünk kerekedik, elménk azon töprenkedik, hogy ím táncra kéne kelni, ideje volna bálba menni. Ilyen közvetlen átvétel József Attila életművében nem fordul elő. Ha mármost figyelembe vesszük, hogy 1.) József Jolán erre az alkalomra egy másik verset is írt (A kosztosok emlékkönyvébe), 2.) korábbi dilettáns szerzeményeiben is tobzódik az alliterációkban, 1926-ban teljes verset írt csupa/betűvel kezdődő szóból, 3.) A Hívogató alatt olvasható a neve, semmi okunk feltételezni, hogy ne ő, hanem József Attila írta volna a verset.” (Irodalomismeret 1995. 17.) Tasi József 1996-ban megjelent tanulmánykötetében (József Attila könyvtára. 229.) fenti érveimről csak azt írja, hogy nem meggyőzőek, s a Hívogatót „könnyed kézzel odavetett költői mü”-nek tartja. * Ugyanarra az alkalomra, Makaiék 1930. márc. 1-jei kabaré-estjére készült A vendégek üdvözlése című vers is. A kabarémüsor első tételének ez a címe. A vers gépiratban maradt fenn, s Kiss Ferenc től, az ismert gyűjtőtől származik. A gyűjtő, amint ezt a vers közlője, Lengyel András némi eufemizmussal írja, „József Attila környezetéből kapta”. (A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 4. Szeged 2004. 158-164.) A vers szövege a következő: A vendégek üdvözlése. Hogyne volna, hogyne volna jó világ, Ahol együtt látni ennyi maskarát Üdvözlégy, üdvözlégy, vendégünk ha vagy, Ebbül végy, abbul végy, éhen ne maradj. Esztendőben egyszer esik farsangbál, Nem esnék le a cipőd ha táncolnál 272