Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
POSZTUMUSZ KIADÁSOK Németh Andor kiadása (1938) Az első gyűjteményes kiadást Németh Andor rendezte sajtó alá: József Attila összes versei és válogatott írásai. Bp. 1938. Utószava 1938. május 16-án kelt, a kötet június elején, a könyvnapon jelent meg. „Jolán elhozta nekem Attila hátrahagyott papirosait. Gondosan végigböngésztük őket. Cserépfalvi elhatározta, hogy kiadja József Attila összes verseit. Én nem összes versre gondoltam, hanem egy válogatott kötetre, mert az volt a célom, hogy ez a kötet elsősorban azt bizonyítsa be, milyen nagy költő volt József. Attila. így hát meglehetősen szuverénül jártam el Attila fiatalkori zsengéivel, azokból alig vettem fel valamit, sőt a későbbi, még kiforratlan korszakából is csak keveset. Mindezt azért, hogy minél jobb formában mutassam Attilát. Lehet, hogy kissé túl finnyás is voltam, túl szűkmarkú. Jolán azonban túljárt az eszemen, és sok olyan verset is becsempészett a kötetbe, amiket én nem tartottam méltónak Attilához.” (Németh Andor 1973. 683.) Németh először a Medvetánc és a Nagyon fáj című kötetekben megjelent verseket közli, majd „Ha már elpusztul a világ (Pótlások a Medvetánc kötethez)” címmel az 1923-1935-ben keletkezett versek egy részét, és „Nincs bocsánat (József Attila utolsó versei 1936-1937)” címmel főleg az utolsó év verseit. (Ebbe a részbe néhány korábbi darab is bekerült.) Ezután következik a „Függelék: Alkalmi versek, Szépség koldusa és Nem én kiáltok.” (Alighanem ezt a részt „csempészte bele” a kötetbe József Jolán.) Eljárását később, 1944-ben megjelent monográfiájában Németh Andor így indokolta: „Az anyagot [a Medvetáncban] maga rostálja ki addig megjelent versfüzeteiből. ...csak azokat vette fel, amelyekről azt akarta, hogy megmaradjanak. Összes verseinek első posztumusz gyűjteményében, melyet én rendeztem sajtó alá, ezért tettem a kötet élére a Medvetánc kötetet, s továbbra is az a meggyőződésem, hogy a József Attila-versek minden kiadásának ezzel a gyűjteménnyel kell megnyílnia. A kép, amelyet e verskötet nyújt, megfelel annak, amelyet működéséről eddig az időpontig hagyni akart. Tekintsük ne varietumak ezt az elrendezést; az ezt megelőző füzeteket pedig irodalomtörténeti adalékoknak, amiket a költő életpályájának fordulóján, a Medvetánc összeállításakor megtagadott, miknek tehát a függelékben van helyük.” (Németh Andor 1944. 145-146.) Németh Andor, nem sokkal a kötet megjelenése után, másféle elrendezést is lehetségesnek tartott. Ugyanitt a kritikai kiadás szükségességéről is írt. (Utószó egy utószóhoz. Szép Szó 1938. július, 477-479.; Kortársak... 627. sz.) A költő életében megjelent kötetek anyagán kívül 150 verset és töredéket közölt Németh Andor. Fő forrása a kéziratos hagyaték volt. Néhány, kéziratból közölt vers eredetije lappang, ezek esetében Németh Andor kiadása forrásértékű. Számos olyan verset is kiadott, amelyek csak újságokban vagy folyóiratokban jelentek meg, így A Toliból, a Népszavából, a Diogenesből és a Színház és Társaságból. A szövegek, különösen ahhoz képest, hogy a kötet igen gyorsan, már 1938 júniusának elején megjelent, elég pontosak. Németh Andor olykor kisebb retusálást hajtott végre a szövegen (például a Csak most... kezdetű töredéken [608]), olykor cím nélküli szövegnek címet adott: „Bibliai” (255), „Látomás” 607]). A gyors munka miatt óhatatlanul a kötetbe került hibák egy része sokáig tovább élt. így a [Már régesrég...] (567) 6. sorának első szavát tévesen Gonosz-nak olvasta Gondos helyett, s noha a töredék kézirata ismeretes, megszokásból, vagy talán mert a „gonosz gazdák”-at József Attilára különösen jellemzőnek érezték, sokáig így maradt. - A [Tehervonatok tolatnak...] (435) kezdetű verset a költő egy lapra írta, szövege mégis két részletben olvasható Németh Andornál: utolsó szakasza elszakítva a többitől a töredékek között. Bálint György kiadása (1940) A következő kiadást Bálint György rendezte sajtó alá: József Attila összes versei és műfordításai. Bp. 1940. A szerkesztő időrendben közölte a költő verseit, de úgy, hogy megtartotta a költő által sajtó alá rendezett kötetek verssorrendjét. A verseket a következő címek alatt közli: Gyermekkori versek; 76