Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
12: Nem tudunk élni (28) 13: Útrakészség (29) 14: A szolnoki hídon (2) 1920. 14: Vágymagam a Hold alatt (23) 1921. nov. 26. 15: Istentelen fohászkodás (48a) 1922. jún. 10. 15: Munkáshalál (13) 15: Egyszerű vers (30) 16: Lovas a temetőben (31) 16: Nem! Nem! Soha! (32) 17: Tavaszi ének (49) 1922. jún. 18. A füzetbe 1920-1922 között keletkezett verseket írt be a költő, mégpedig nem a keletkezés időrendjében. Keltezett darabjai közül a legkésőbbiek az 1922. jún. 10-i Istentelen fohászkodás és a Mezőhegyesen, jún. 18-án írt Tavaszi ének, a füzetet tehát június vége felé írta össze a költő. Az 1920—1921-i verstermésről keveset tudunk, pedig a költő csaknem olyan termékeny lehetett, mint 1922-ben. Nénjeinek írt leveleiben gyakran szereplő téma a versírás. 1920. okt. 24.: „Most nem érek rá verseket írni...” (Lev. 5. sz.) 1921. ápr. 11. után: „Kérlek... rögtön küld [!] el a verses füzetemet, otthon felejtettem.” (Kritika 1987/8. 4.) 1921. okt. 23.: „Van egy egész csomó új- meg újabb versem...” (Lev. 15. sz.) 1921. dec. 2.: „Hogy tetszettek a verseim? Azóta ötven főre növekedtek.” (Lev. 16. sz.) Ha a fennmaradt keltezett darabokhoz valamennyi keltezetlen darabot hozzászámítjuk a Lovas a temetőben füzetből és a Szépség koldusa kötet első feléből, legföljebb harmincöt verset ismerünk 1921-ből, pedig ezek egy része már 1922-ből való. A füzetet az ÖM szerkesztői későbbre, az év végére keltezték. Ezt látszólag alátámasztja Saitos Gyula emlékezése. József Attila elhatározta, hogy maga ad ki egy versfüzetet. A Makói Friss Újság nyomdájának fiatal szedői kiszedték vagy 10-12 versét, s ki is nyomták 50-60 példányban a füzetet. A tulajdonos azonban észrevette az akciót, a nyomtatványt az utolsó példányig megsemmisítette, s József Attilát kitiltotta az újságüzemből és a szerkesztőségből. Az egyik nyomdász, Raffai János arra is emlékezett, hogy a versfüzet címadó verse a Lovas a temetőben volt, és hogy nem külön lapokról, hanem füzetből szedték ki a verseket. Saitos Gyula 1922 őszére tette az akciót. (Saitos 1964. 95-96.) Az egyébként pontos emlékező azonban valószínűleg téved. Teljesen elképzelhetetlen ugyanis, hogy akkor, amikor már javában folytak a tárgyalások Koroknayval, Juhász Gyulával a Szépség koldusáról, József Attila egy ilyen kétes sikerű vállalkozásba kezdett volna. Az akció 1922 júniusában történhetett. A legkorábbi versek másik szövegforrása a Szépség koldusa kötet. A kötet kiadástörténetét és tartalmát (az események időrendjét kissé megbolygatva) ezért itt adom. Koroknay József szegedi nyomdász-kiadó úgy emlékezett, hogy József Attila már „szünidei kukorica-csőszködése egyik szerdai napján” fölkereste őt a Szépség koldusa kéziratával. (Ekv. 64.) A költő először 1922. okt. 10-én ír József Jolánnak a kötetről: „...Már vagy 150 előjegyzőm van. Kérlek, ha akad ott még egy-kettő, a címét is jegyezd föl.” (Lev. 24. sz.) A következő írásos emlék József Attila levele Juhász Gyulához 1922. október végén, amelyben kéri, hogy írja meg az előszót. (JAM 79.13.1.2. Idézi Péter László a SZK hasonmás kiadásának utószavában.) Állítólag Juhász Gyula ajánlotta a kötetet Koroknaynak. Nov. 4-én írja József Attila Makai Ödönnek: „Decemberben jelen meg első verseskönyvem: Szépség koldusa, Juhász Gyula előszavával, Szegeden. A kiadó a tiszta bevétel 50 %-át adja nekem. 300 pldon nem sok nyereség lesz ä 150 K. Esetleg el se fogy mind.” (Lev. 26. sz.) A makói hírlapok nov. 12-én jelentik be, hogy a kötet nemsokára megjelenik. Makói Reggeli Újság: „József Attila: A Szépség Koldusa címen jelenik meg egy helybeli poétalelkű gimnázistának verses kötete, melynek ára 150 korona. Megrendelhető a kiadó-hivatalban.” (Kortársak... 4. sz.) Makói Friss Újság: „József Attila a makói főgimnázium VII. osztályú növendéke, kinek versei irodalmi körökben általános feltűnést keltettek, legközelebb könyvvel lép a nyilvánosság elé. A tehetséges fia86