Stoll Béla (szerk.): József Attila összes versei. Rögtönzések, tréfák, személyes érdekességű apróságok. Jegyzetek. Kritikai kiadás III. (Budapest, 2005)
Jegyzetek
63. Éhség Kiss Mária, akinek szüleinél lakott József Attila, így emlékezett a versre: „...a mi búzánk cséplésével kapcsolatos. Édesanyánk este mély részvéttel mondta nekünk: »Jaj, gyerekek, de nagy a szegénység! Láttam egy embert a gépnél délben, savanyú uborkát evett kenyérrel. Ilyen nehéz munkában csak uborkát! Istenem! Istenem!«” (Tiszatáj 1980/4. 81.) A vers tehát július második felében születhetett. 64. Prédikáció 65. Perc 66. Szeged alatt Keltezése: 1922. aug. 14. Talán csak a letisztázás kelte, de sokkal korábbi nem lehet. A Juhász Gyulához 1922. aug. 18-án írt levélben olvassuk: „A »Szeged alatt« c.-t pedig Juhász Bátyámnak küldöm; ha egy kissé értékesnek találja, hát fogadja szeretettel.” (Lev. 21. sz.) Az Espersit Jánosnak szóló ajánlás későbbi. Történetét Saitos Gyula írta meg idézett könyvének 109-110. lapján: „1922. december 10-én a Stefánia-szövetség égisze alatt Espersit János és Diósszilágyi Sámuel műsoros estet rendeztek... Espersit Juhász- és Móra-verseket, végezetül pedig József Attilának Juhász Gyulához írt szonettjét mondotta el... Ez emlékezetes alkalom nyomán szedette József Attila... a Juhász-szonett fölé az ajánlást.” (Lásd még Péter László, It 1957. 24—25.) Az Espersit-hagyatékban fennmaradt egy gépiratos versfüzet, amely minden bizonnyal az Espersit által elmondott versek szövegét tartalmazza: négy verset Juhász Gyulától, hármat Mórától s utolsónak a Szeged alatt című költeményt. (PIM JA 994.) József Attila ebből az alkalomból ajándékozta Espersitnek a vers tintaírásos tisztázatát (LO is. 67. Rövid óda a kelő Naphoz 68. Gyöngysor 69. A Szent Jobb ünnepén József Attila a Juhász Gyulának 1922. aug. 18-án írt leveléhez mellékelte. A levélben írja: „Kedves Juhász Bátyám, fölbátorodván, küldök még néhány újabb verset. Közülök a »Szent Jobb ünnepén« c.-t szeretném, ha közölné valamelyik szegedi lap, 20-án, vagy esetleg később is.” (Lev. 21. sz.) A vers gondolatmenete Ady A krisztusok mártírja című verséhez hasonlít: Adynál az egyén, József Attilánál a magyarság pogány volta lett a kereszténység áldozata: Vad, nagyszerű rajongást oltott Az Érnek partja én belém, Csupa pogányság volt a lelkem Pogány erőtől, daltól, vágytól A lelkem immár nem buzog, Megöltek az evangélisták, Az életbölcsek, krisztusok. 70. Ugy-e, pajtás! „Ebben a korcsmárosné! megszólítás annyira petőfies, az üsse kő, a bor ha drága-szerű kiszólásokkal együtt, hogy tökéletes Petőfi-utánzatnak, pastiche-nak vehetjük.” (Alföldy Jenő, Tiszatáj 1980/4. 37.) A vers másik mintája Babits Illusztrációk mindenféle könyvekhez című versének 6. darabja, a Ligeti részlet. A vershelyzet hasonló: két bánatos fiatal férfi beszélgetése. Mindkét vers vázát azonos módon ismétlődő rímek alkotják. József Attilánál e két sor háromszor ismétlődik: Igyunk azért, igyunk pajtás, Itt a kancsó - egy jó hajtás! A mintában kétszer ismétlődő szakasz: S búsan az egyik mondja: „Pajtás, az én életem sárga hajtás.” Majd harmadszor így: 97