Suhai Pál (szerk.): Tollal és kézzel. Zrínyi Miklós költői és prózai művei (Budapest, 2020)
Ad Astra Zriniana - Zrínyi Miklós műveihez irodalmi példák, költői minták
358 ZRÍNYI MIKLÓS MÜVEI a mi hitünkre hozzunk. Különb professziója [hitvallása] vagyon az katolika hitnek, az ő geniumja [szelleme] idegen a háborúságtul. Szent Péternek nem vaia szabad a maga oltalmáért is kardoskodni. Vannak más okok és méltók, kik kénszerítenek az török ellen religion kívül is fegyvert fognunk és mások ellen is, akik reánk tusakodnak, akar azok a mi hitünkön legyenek, akar ne. De csak csupán a religio titulus alatt rámenni valamely szomszédunkra vagy keresztyén fejedelemre, nem hiszem, hogy sem Isten előtt volna ez az ok kedves, sem emberek előtt elegendő. [...] Az Isten nem azért küldte annak a szép hierarchiának képét úgy mint religiót közünkben, hogy azzal az emberi társaságokra rendelt és minden nemzetektül tartatott regulákat megbontsuk, azaz ok nélkül és csak religiónak színe alatt valakire támadni nem jó, nem Isten kedve szerint való. Ismég, ha szövetséget vetünk ellenségünkkel, azt megbontani hit titulus alatt bűn és nagy vétek. De ezt a mostani világban lévő papjaink másképpen értik, holott éjjel-nappal szegény országunkban zelusnak [vallásos buzgalomnak] neve alatt lutheránusok s kálvinisták ellen deklamálnak, ezekre hadakoznak és kiáltnak nem mezítelen igazságnak okaival és az Isteniül rendelt instrukcióval [tanítással], hanem haraggal, gyűlölséggel, s ha őtőlük lehetne, tűzzel-vassal. [...] Nem szólok azért in genere [általánosságban] a papokról, mert ha ilyenek vannak országunkban, jók is találkoznak... [...] De én igen messze menék a propositumrul [tárgyamtól]. Okot adott reá Mátyás király hadakozásának az csehekre nem elegendő titulusa, kivel királyiévén más királyra ment, és azt a kardot, kit az Isten kezében igazságnak tételére tett, olyan könnyen mások hitegetésére kirántott és vérbe bocsátott, nem lévén semmi nagyobb oka a csehekre (főképpen a királyra, ki vele annyi jót tet[t], és akinek ő veje volt)14 támadni, hanem a pápa és császár perszuáziói [rábeszélései] és ígéretei, kiket azután is ők meg nem tártának. De a királynak ugyan nem vaia káros, holott evvel a szép színnel ugyan sokat nyere, Morvát, Sziléziát, Luzsáciát. Nézze meg minden ember, már ha igazán volt-e religió ennek a hadnak célja, holott a vége országoknak nyeresége s accessiója [szerzése], Azonban penig huszitákra a király hadakozék, az török eljára dolgában, sok ezer lelket elvive fogságban, Sabácot megépíté,15 tudnia illik: Delirant Reges, plectuntur Achivi [Hogyha az úr eszelős, bűnhődik a népe].16 [...] Sabácot közép télen szállá meg a király oly rezolúcióval [szándékkal], vagy ott meghal, vagy megveszi. Aki ilyen rezolúcióval mégyen a hadban, nem jön szégyenvallással vissza. Harminc nap alatt megvevé stratagémával. Elmentté tette vaia magát, de fele hadának ott marada titkon. A törökök nékiörülvén a király elmenetelének, pusztán hagyák az túlsó bástyákat, csak mind a király felé néztek. Azért nékimennek túl ostromnak a magyarok, a király is visszatérvén könnyen megvevék. Tanuljon itt minden 14 veje volt: Mátyás első felesége Podjebrád György lánya, Katalin (1449-1464), gyermekágyi lázban halt meg. 15 Sabácot megépíté: Szabács szerbiai város. A török csapatok 1471-es betörésükkor a Száva partján építették föl várát, amelyet Mátyás 1476. február 15-én foglalt el. 16 Delirant Reges: Horatius-idézet az episztolákból (Epistulae, I. 2. 14.), szó szerint értelme: bármit követnek el őrültségükben a királyok (Agamemnon és Achilles), azért az achivok lakóinak. Zrínyi kedvelt toposza, még itt s Moníecwccob'-röpiratában is idézi.