Suhai Pál (szerk.): Tollal és kézzel. Zrínyi Miklós költői és prózai művei (Budapest, 2020)
Ad Astra Zriniana - Zrínyi Miklós műveihez irodalmi példák, költői minták
PRÓZAI MÜVEK • VITÉZ HADNAGY . AFORIZMUSOK 349 szokatlan és rettenetes, mint ez az mi hitvány földi testünk gondolja, mert ez egy adó, amelyet minden ember ez világon ennek ez világnak adózik.32 És mikor ilyen rezolúciót vészen a vitéz magához, akkor az Isten nyakon fogja a szerencsét és odaküldi neki, akkor a Fortuna, úgy mint asszony, az embert megszánja s kiveszi veszedelemből. Mindenkor reménség légyen a jó vitézben, és mindenkor proponálja magának azt a szimbólumot, durabo [kitartok], veri a hab a kősziklát, de előbb mind tenger s mind szél elunja verni, hogysem a meglágyulna vagy megtörnék. Flavescent segetes cum sol volet, et mala iusto In melius rediget tempore cuncta dies.33 [Érik a búzavetés, mialatt ott fönn a nap eljár, és mindent, ami rossz, jóra derít az idő.] Ad jobbat az Isten, megsárgul a kalász, sokszor egy tűrés az te veszedelmedet jóra fordít, és helyére hozza romlott állapatodat. A veszedelmet, a szerencsétlenséget csak úgy kell tartani, miként az esőt, gonosz időt és szélvészt. Láttam egy képet egy olasz úrnál, ahol nagy fergetegben és esőben egy kis evetke a farkával béfedte magát,34 és jó reménségben volt, oly inscriptioval: durabo [kitartok]. Hát a vitéz ember, akinek a veszedelem az ő elementumja, az ő koronája és dicsősége, mért nem mondja aztat: Ad jobbat az Isten, örömest szenyvedek. NB: In eodem igne aurum rutilat et paleae fumant: et sub eadem tribula paleae comminuuntur, frumenta purgantur [Figyelem! Ugyanazon tűzben az arany felfénylik, a polyva elfüstöl, és ugyanazon csép alatt a polyva szétmállik, a gabona megtisztul]. 36.35 Sed genere pugnae et armorum superabantur. [A harcmodor és a fegyvernem győzte le őket]. 32 Vesse meg a halált... mert ez egy adó...: E gondolat József Attila Eszméletében is megjelenik: „Az meglett ember, [...]/ ki tudja, hogy az életet / halálra ráadásul kapja / s mint talált tárgyat visszaadja / bármikor...” 33 Flavescent segetes... cuncta dies: ez is, mint az előző, „veri a hab a kősziklát” kitétel és magyarázata Gabriel Rollenhagen Nucleus emblematum selectissimorum című könyve alapján áll, mely könyv feltehetőleg Zrínyi könyvtárában is föllelhető volt (1611 -es arnheimi, illetve 1613- as utrechti kiadása). Zrínyi e helyeken még Claude Paradin Devises Héroiques (1557) című művét is felhasználta (vö. KISS, 2012, 118.). A „Flavescent segetes” formuláját az Idilium [I.] záró szakasza is ismeri már (ott is „megsárgul az kalász”!). 34 egy kis evetke a farkával béfedte magát: Zrínyi itt is az előbbi könyvet (könyveket) használta kiindulópontul gondolatai kifejtéséhez. 35 36.: ez s a következő két aforizma, az 50. és az 51. „a magyar katona(ság) hibáit ostorozza kíméletlenül, érzékeltetve Zrínyi jellemző attitűdjét, utóbbiban egyenesen kimondva: »Én itt tanulást írok, nem panegyricumot, tanulhatsz penig attui, aki megmondja, mibül vétkezel, és nem attui, aki dicsér.«” (Hausner Gábor lektori jelentéséből.)