Szarka Klára: Fotográfia nőnemben - Feminizmus és Történelem (Budapest, 2002)
Előszó
választotta. A sort még hosszan lehetne folytatni Blüh Irénnel, Csillag Erzsivel, Földi Rózsival, Aczél Mártával, Gaiduschek Erzsivel, Kárász Judittal, Klein Rózsival, Szász Zsuzsával vagy Wellesz Ellával. Sőt, talán nem túlzás a magyar fényképésznők közé sorolni a kiválóan fotografáló Habsburg Izabella főhercegnőt sem. A maiak - beszélgetőtársaim - töretlen folytatói a korábban működött magyar fotográfusnők értékteremtő munkásságának. Vallomásaik tükrében újfajta nézőpontból láthatjuk a magyar fotográfia és az 1945 utáni magyar társadalom meglehetősen ellentmondásos természetét is. Van közöttük olyan, akit már jóval a könyv ötlete előtt, akár több évtizede ismertem, de olyan is, akivel csak a kötet kapcsán kerültem személyes kapcsolatba. Nagyon különbözőek: más-más életkor, habitus, működési terület, mégis számos rokon vonás fedezhető föl bennük. Sorsuk - remélem - érdekes példával és tanulsággal szolgálhat mindenkinek. Én sokat tanultam tőlük. 1999 végén gondoltam arra először, hogy a magyar fényképezés annyi kiváló női szereplője közül ki kellene választani néhányat, és alaposan kifaggatni őket. Nem volt erre semmilyen megbízásom, megrendelésem. De a mai világban szükségképpen megfogyatkozó szabad időmből örömest fordítottam rá, amennyi csak tellett. Lassan összeállt a lista (óhatatlanul szubjektív lett a válogatás, de hát nem is lehetne más), és szaporodtak a teleírt oldalak. Volt olyan, be kell vallanom, aki nem állt kötélnek. És nagyon sokan vannak még olyanok, akikkel roppant szívesen beszélgettem volna, de ebbe a könyvbe már képtelen lettem volna belefoglalni őket. Talán majd egy következőbe. Szarka Klára