Szarka Klára: Fotográfia nőnemben - Feminizmus és Történelem (Budapest, 2002)
B. Müller Magda: Képre jár az agyam
Körülbelül mikor volt ez? 1956-ban. 1956 elején mentem oda. Akkor érettségiztem le, utána odamentem laboránsnak. Mindig érdekelt a kémia. Már a középiskolában is, mert nagyon jó kémiatanárunk volt. De csak ezért. Kedves, bűbájos, okos nő. A többi tanárom nem annyira. Hova jártál gimnáziumba? A Fáy Gimnáziumba, amely fiúgimnázium volt egyébként. Komoly sportélettel. Akkoriban kezdtem tornázni. Nagyon magányos voltam, egyedüli gyerek. Az apám betegeskedett, és otthon mindig sötét, szomorú hangulat uralkodott. Anyám próbált meg életet lehelni a dolgokba, de egyedül nehezen sikerült neki. így aztán mindig kitaláltam valamit, hogy hova kell éppen elmennem. Szinte menekültem otthonról. Egyébként érettségiig szinte sehová nem engedtek, mert, ugye, az egyetlen gyereket irgalmatlanul féltették. Se gyerektáborba, se úttörő versenyre, sehová. Vágyakoztál? Nagyon. A Ferencvárosban laktam, ott, ahol József Attila is, a Gát utcát keresztező Thaly Kálmán utcában. Mindig ott rohantam el a házuk előtt, gyakran be is mentem, mert nagyon szerettem József Attila költészetét. Valószínűleg meghatározó élményem volt. Van egy kiállítási anyagom, amely a szülőföldemről szól, Ferencvárosról. József Attila-versekre csináltam meg. Ám akkoriban még nem is fényképeztem. Tizennyolc éves koromban eszembe se jutott volna. Fogalmam sem volt, hogy mi akarok lenni. Azt tudtam, hogy inkább humán érdeklődésű vagyok, pedig a kémiát szerettem a tanárnő miatt. A történelmet is, de csak a görög mitológiát. A többit nem tanultuk, mert a történelemtanárunk az 50-es években azt mondta, hogy gyerekek, ezt a történelemkönyvet nem lehet tanulni, majd Zeuszról fogok nektek mesélni. A görög mitológiáról mindent tudok, azért is járok talán mindig Görögországba. Mostanában tűnődtem el, hogy ez a „szerelem" onnan eredhet. 142