Szénási Zoltán: Vasadi Péter - Kortársaink (Budapest, 2014)
Kor és kontrasztja
Ki a kereszten függő „Rackajuh”? Krisztus vagy a „felkent” költő, József Attila?182 Akár a blaszfémiáig is eljuthatnánk a kérdések sorát folytatva, a kérdésfelvetés s a válasz indokoltsága azonban a verszárlat ha akarom, posztmodern, ha akarom, hagyományos keresztény - nyelvi tapasztalata felől látható be: a saját (költői) megszólalást (mindkét nézőpontból) megelőzi egy másik nyelv, a teremtő és Krisztusban megtestesülő isteni Logosz vagy a líratörténeti hagyomány logosza. Vasadi Péter verse e kettő összehangolása révén hozza létre saját autentikus versbeszédét. A József Attila-életmű s konkrétan az Eszmélet recepciójának Vasadi esetében is találunk általános, poétikai érvényű konzekvenciáit. Kinyilatkoztatás és költészet kerül egymással párhuzamba Vasadi Eszméletet elemző esszéjébe ékelt költészettani elmélkedésben is. Vasadi szerint ugyanis kétféle létértelmezés létezik: kinyilatkoztatás és költészet, melyek valaha egyek voltak. Ebből a vallási-metafizikai nézőpontból tekintve az egyes költeményt költészetté avató költői szó és a teremtő, a Krisztusban inkarnálódó isteni Szó azonos eredetű, ezáltal lehet Vasadi keresztény poétikájában a vers a „kettős áttűnés” színtere, mely által „maga a mű a kinyilatkoztatás fokára emelkedik, a kinyilatkoztatás pedig fölszívódik és elárad benne”. Mindehhez azonban - s ez az Eszmélet szempontjából is hangsúlyos - hozzáteszi azt is: „A költészetben nem a kinyilatkoztatás téziseivel van dolgunk, hanem a szellemével, amely a mű egészét áthatja. [...] A nagy költészetben a szellem inkarnálódik.”183 Éppen ez, a költészetben inkarnálódó szellem megszólító ereje teszi bizonyos értelemben lehetővé, hogy József Attila életműve s az Eszmélet a különböző poétikai és világszemléleti alapon íródó költészetekben meg tudta és tudja őrizni kanonikus pozícióját. (Kor és korszerűtlenség) A legszembetűnőbb változás tehát Vasadi ezredforduló utáni költészetében annak a kontrasztnak az egyre pontosabb kirajzolódása, mely a művekben morális válságként megjelenített jelenkort szembesíti a veszni látszó metafizikai alapú értékeket megtestesítő Assisi Szent Ferenccel vagy József Attilával. Ez a szembeállítás már az Intarziában középpontba kerül a kötet szimmetriatengelyébe helyezett „Ha nem...?” kezdetű címvariációkkal összekapcsolt versek-107