Szénási Zoltán: Vasadi Péter - Kortársaink (Budapest, 2014)
Kontempláció és eksztázis
kettősséget Komálovics a versekben egyszerre működő centripetális és centrifugális erők révén dinamizált monológok nyelvi-retorikai sajátosságában jelöli meg: „A centrifugális mozgást az a Vasadi-versekben mindig jelen levő »versmag« (szó, szintagma, mondat) működteti, mely magához rendeli és rendezi a köréje épülő, hozzá közelebb és távolabb álló szövegmozzanatokat. A poétikai elrendezés ezáltal a versben megszerkesztett létbeli elrendezettséget tükrözteti [...] Vasadi versei »középre zárnak«, s igyekeznek a szövegtéren belül tartani energiájukat, éppen e visszafogottsággal hitelesítve önmagukat. Az előbbiekkel éppen ellentétes irányba hat az a nyelvi sajátosság, mely alapvetően mellérendelő szerkezetekben a szöveg újrafogalmazásait végzi el, elsősorban nem a jelentésgyarapítás szándékával, hanem a retorikai gesztus fontosságának hangsúlyozásával: [...] A lazán mellérendelt, elkülönülő kijelentések kifelé mutatnak a versből, ahogy egyre jobban távolítják (egyre asszociatívebben érvényesítik) jelentésüket a vers középpontjától. A nyelvi szerkesztettség kétirányú logikája teremti meg a versek materiális terét, s ebben a szerkezetben bontakozik ki a költői szemlélet etikai-intellektuális irányultsága.”135 Vasadi Péter lírája (mint erről korábban szó esett) a nyolcvanaskilencvenes években Pilinszky mellett saját költői előzményeinek sorában kiemelt helyre állítja József Attila költészetét, már az 1982-es Hó és madarak kötet Ünnep című verse jelzi ezt a kapcsolódást, de a következő évtized lírai anyagát értelmező Komálovics Zoltán is pontosan jelzi a Vasadi-költészet énreprezentációjának szoros kötődését a József Attila-lírában ábrázolt élet- és léthelyzethez.136 Vasadi Péter József Attila költészetével való első találkozása háborús élménnyel kapcsolódik össze. 1943-ban hadapródiskolásként a vezérkari főnökség titkos iratait nyugatra szállító konvoj kísérője volt, s egy faládában talált rá József Attila kötetére, s benne az Eszmélet re. A verset elemző esszéjében Vasadi a következőképpen emlékezik vissza erre: „Rejtély, kinek a menekített könyvei voltak ezek, s az is rejtély, hogy miért éppen én csücsültem rajtuk fázva, éhesen, ordítozva és néha sírva, rágcsálva és gémberedett kezeim közé huhogva akkor is, amikor az osztrák Alpok lábánál jártunk. Ebben a könyvben olvastam először az Eszmélet című 77