Szénási Zoltán: Vasadi Péter - Kortársaink (Budapest, 2014)
Kontempláció és eksztázis
verset.”137 Vasadi egy másik esszéjéből138 vett gondolatot idézve: olyan helyzetben történt az első találkozása az Eszmélettel, amikor a történelem válsága és személyes életének krízise egybeesett, olyan kritikus időpontban, mely apokaliptikus jellegénél fogva az eljövendő végidőt idézte. Éppen ezért lehetséges, hogy mind a háború élménye, mind a József Attila-líra Vasadi költészetének a kezdetektől napjainkig meghatározó élményforrása maradt. (Kint és bent) Kint és bent, külső valóság és belső, lelki világ szembeállítása részben szintén eredeztethető József Attila Eszmélet című versének hatásából.139 Vasadi költői beszédmódjára jellemző, hogy a költőelődeit és -társait, valamint a saját líravilágához közel álló művészeket verseinek ajánlásaiban és a művek főszövegében megidézi, esetleg név szerint megszólítja. József Attilát jellemzően keresztnevén említi a Mindenki aranyat sejt több darabjában is. A Röptetni kéne című versben az Eszméletből ismert gyermekkori emléket megidézve: „Mikor a madár vasszálon toporog / s újra lopakodnak attilák szénért / vasútállomásra, küszöbön a baj.” Ugyanerre a József Attila-i részletre vonatkoztathatjuk az Oda kell mennem zárósorát: „félek én is, attila, a büntetéstől.” A Sétáló szabadság szövegszerűen a Május című József Attila-vershez kötődik, záró strófája azonban szintén az Eszmélet kulcsmotívumait ismétli: Ha van bátorsága az éjnek sötétben hajnalt szülni meg, majd önfeledten fut a délben, ki hajnalban épp hogy tipeg. Kint és bent ellentétét, s az ebből kibontott poétika énszemléleti aspektusait leginkább az 1993-as kötet, s a következő, A viola hatalma tematizálja, de poétikai konzekvenciái Vasadi Péter későbbi költészetében is meghatározóak maradnak. A Mindenki aranyat sejt nyitó s a kötet utolsó előtti helyén álló párverse a költészethez való viszonyt már eleve ebbe az összefüggésbe ál-78