Szilárdfy Zoltán: Ikonográfia – Kultusztörténet. Képes tanulmányok (Budapest, 2003)
A Krisztus-arc mint palladium, Mária-típusok mint lelki védőpajzsok
A lateráni Salvator-kultusz kisugárzásának hatására, az Árpád-kortól kezdve a XV század végéig, tizennyolcszor fordul elő Legszentebb Üdvözítőről elnevezett monostor és templom.20 Ezeken kívül számos oltár és kápolna viseli e címet. Közülük a csíksomlyói Szalvátor-kápolna a legközismertebb, szintén győzelem emlékét hirdetvén. Nem véletlen, hogy a Lateráni Üdvözítő tiszteletére éppen a XIV században alakultak sorra konfraternitások, amikor Európát az iszlám előrenyomulás már kezdte veszélyeztetni.21 Évente kétszer, nagyböjt második vasárnapján és augusztus 6-án, minden római liturgia szerinti misén elhangzott az evangéliumban a színelváltozás jelenetéből, hogy Krisztus „arca ragyogott, mint a fénylő Nap". Az Abgar-ikon félezer éves bizánci kultuszáról mind a görög, mind pedig a latin krónikák, a császári palotakápolnában történt nyilvános tiszteletről beszámolva - amelyet a translatio évfordulóján, augusztus 16-án tartottak -, a mindennél többre becsült képes ereklyét fénytől övezettként említik.22 Hasonlóképpen a lateráni Szentek Szentjének kegykép-másolatain - bizonyára a prototípus drágakövekkel ékesített aranyfényű ezüstborítójának érzékeltetése miatt - az Üdvözítő arcát harminchárom sugár koszorúzza, utalva Jézus életkorára. Ehhez az apróságnak tűnő tényezőhöz még a magánáhítat kegytárgyainak készítői is ragaszkodtak. A Sancta Sanctorum egyik, szintén hitelességet igénylő lateráni kegyképváltozatát tisztelték a csehországi Chrudimban. A kép kultusza még a XVIII. század elején átkerült a kismartoni Szent Márton-templomba, de föltűnik a siklósi ferencesek Segítőszent-oltárának oromzatán is.23 Volto Santo a neve a luccai székesegyház közel-keleti eredetű kegyfeszületének, melynek kultuszköre egész Európában éreztette hatását, s különösen a romanika keresztjein köszön vissza a főpap-király típusa. Az Üdvözítő arcának átható tiszteletét bizonyítják a művészet legkülönbözőbb műfajaiban megjelenő ábrázolások. így a megmunkált drágakövek bizánci és római emlékanyagában található, 600 körüli ónix-kámeán a kereszt fölött Péter és Pál apostol profilja között Krisztus vállképe látható, jelezve a Lateráni-bazilika egykori apszismozaikjának témáját.24 A másik egy intaglio, amelyet a görög származású III. Ince pápa (1484— 1492) váltságdíjként kapott a szultán kincstárából, s a vatikáni Apostoli Könyvtár gyűjteményében őriznek. Ehhez az úgynevezett Smaragd Krisztushoz kapcsolták Publius Lentulus apokrif levelét Jézus kinézetéről. E profiltípus a XVI. századtól kezdve meghatározta Krisztus ikonográfiáját, s hiteles képmásként szerepelt az Abgar- és Veronika-mandülionok mellett, olyannyira, hogy Munkácsy Mihály is komolyan foglalkozott e hagyománnyal a Pilátus előtt álló Krisztus megfestésénél. A számos adat megfontolása után, úgy vélem, hogy Nagyszombat város XIV századi centrális pecsét- és címermotívumát inkább a lateráni Krisztus73