Szinetár Miklós - Kozák Gyula: Így kell ezt! …Vagy másképp. Szinetár Miklós elmondja életét Kozák Gyulának (Budapest, 2003)
tagadta meg soha Freudot. Ferenczitől tanult, és ezt végig vállalta is. Óriási teljesítmény, hogy 94 éves korában is nála, a lakásán ült a pszichoanalitikus társaság. 57 éves korában kivették a gégéjét, mert gégerákja volt, 35 évig élt még, és a munkáját gége nélkül végezte, azzal a furcsa, alig érthető beszéddel. Ezenkívül 64 éves korában érte egy autóbaleset, amelytől úgy tört össze a lába, hogy azt mondták a sebészek, úgysem lehet megmenteni, ezért csak felületesen rakták össze. Emiatt a következő harminc évben mankóval és bottal járt. Továbbá háromszor operálták a szemét, mert hályogja volt, és ezzel a fantasztikus fizikai hendikeppel 94 éves koráig végig tudott dolgozni. Kozák: Fia még azt is mondod, hogy ezzel a fantasztikus hendikeppel még nőzött is, akkor én a kalapomat megemelem. Szinetár: Azt kell mondanom, hogy igaz. [Bekapcsolódik a beszélgetésbe a jelenlévő Fiámori Ildikó, Sz. M. felesége, továbbiakban FIÁmori] Hámori: Én mindig azt mondtam, hogyha nem hozzád, akkor apádhoz mentem volna feleségül. Fantasztikus pasi volt. Olyan életszeretettel, olyan figyelemmel a többi ember iránt, hogy egyszerűen nem találkoztam még hasonlóval, és a csajok imádták. Kozák: Én poénnak szántam... de ez maga a csoda. Szinetár: Ha szexfilm ment a tévében azt megnézte, és megfogdosta a nők fenekét... Kozák: Én két ilyen embert ismerek, a Fejtő Ferencet és a Faludy Györgyöt. Szinetár: Most hallottam, hogy volt egy harmadik ilyen: Kossuth Lajos. És hát Liszt Ferenc. Apám imádta a vicceket, rendkívüli humora volt. Édesanyám viszont, egyszerűen nem ismerte a viccet. Ő mindent csak komolyan tudott venni. Néha elmosolyodott, ez volt a maximum. FIÁmori: Ha az unokájára nézett, a Gabira. Közben nagyon jókat mondott, de nem érezte a saját humorát sem. Kozák: Ő mennyire lett zsidó? Szinetár: Csak annyira, ami az egyszerűbb zsidóembereknél öreg korukra be szokott következni. Nem lett vallásos, csak megint előjött az a szempont, hogy a világ minden történését abból a szemszögből vizsgálta, hogy lesz-e antiszemitizmus vagy nem lesz? Egyébként semmi. Egyrészt minden zsidóban, aki megélte és túlélte 1944-et, van valamilyen fajta disztingválás és egy sajátos félelem a mindenkori 206