Szinetár Miklós - Kozák Gyula: Így kell ezt! …Vagy másképp. Szinetár Miklós elmondja életét Kozák Gyulának (Budapest, 2003)
hanem arisztokratikusan hideg és fanyar. Teljesen műfaj szerűden! Nem illett a törvénybe. Megérezte, hogy jött valaki, aki nem a törvényt akarja megtartatni, hanem valami mást akar. A másik Feleki Kamill volt, aki szintén ráérzett arra, amit akartam, tudniillik ők mindketten a rendszeren kívüliek voltak. Honthyra mindig azt mondták, hogy nem ilyen egy operett-primadonna. Kozák: Ahhoz képest elég nagy karriert csinált. Szinetár: Innentől... Kozák: Hány éves volt akkor? Szinetár: Volt akkor már hatvanéves is. Nagyon elfogadott volt, de fura módon, a sokkal fiatalabb és akkor még nem nagy sztár Németh Marika testesítette meg a cukkedli ideált. Kozák: És az Opera? Szinetár: Engem Nádasdy Kálmán, aki szintén kedvelt, rögtön visszahívott. A szakításom az Operával 1953-ban volt, de 1954-ben már a gördülő Operában rendezhettem a Fra Diavolót. Kozák: Mikor lett Nádasdy az Operaház igazgatója? Szinetár: 1958-ban. De korábban, mint főrendezőnek, nagy szava volt. Szóval visszahívtak. A Fra Diavolót Kertész István dirigálta, neki is az volt az első dirigálása és nekem is az első önálló operarendezésem. Kertész elment Magyarországról és világsztár lett belőle. A Fra Diavolóval avattuk fel a mai József Attila Színházat, az volt ott az első bemutató. Nagy siker volt, és az én életemnek furcsa pillanata. Újra az Operában is, meg nem is. A Csárdáskirálynő premierjén azt hittem, hogy most vagyok a csúcson, de hála istennek, még nagyon sok ilyen csúcs adatott meg. Az egyik az volt, amikor ezelőtt három évvel én adhattam át Tóth Aladár és Nádasdy Kálmán rokonainak - posztumusz - a Magyar Állami Operaház örökös tagságát. Mert addig nem voltak örökös tagok! Kozák: Elég elképesztő. Szinetár: Nádasdy a főiskola rektora volt, s ott generációkat tanított. O egy óriási ember volt! Mindenki tőle tanult. Tényleg mindenki, mindent tőle tanult: életet, színházat, mindent tőle lehetett megtanulni. Egyszer, már öreg volt, de változatlanul imádták a tanítványai, az órájára bejött egy növendék, és - akkor újdonság volt-, hozott egy magnót, fölvenni, hogy mit mond a tanár úr. Akkor Nádasdy azt mondta, hogy: „Én kimegyek, ha itt van ez a magnó." - De tanár úr, miért nem engedi meg, hogy felvegyük? „Azért, mert amit én nektek mondok, ha megjegyzitek és tovább mesélitek, mindig korszerű marad. Ha viszont most fölveszik, és tényszerűen rögzítve van, tíz év múlva azt mondják, hogy ez így már nem is igaz. Ha nincs rögzítve, akkor ti ezt úgy mesélitek 33