Szinetár Miklós - Kozák Gyula: Így kell ezt! …Vagy másképp. Szinetár Miklós elmondja életét Kozák Gyulának (Budapest, 2003)

Sokkal nagyobb! Én Soós Imre, Kodály Zoltán, illetve Radnóti Miklós és Nemes Nagy Ágnes között negyedakkora szakadékot sem látok, mint Petőfi Sándor és Csoóri Sándor között. Kozák: Ha egy kis idővel előbbre megyünk, és ez a kis idő mondjuk száz év, az értékek valahogy így fognak elrendeződni. SzinetáR: Természetesen a magyar irodalom történetében Csoórinak is helyet kell kapnia, mert kitűnő költő, de attól a versé­től, ami úgy kezdődik, hogy „Anyám nem iszik feketét", attól nem vagyok boldog. Az a pozitívum a számára, hogy az édesanyja nem iszik feketekávét! Istenem, mennyivel őszintébben hangzik az operett­ben, hogy az „Én mamám nem hordott bubi-frizurát", ott a zenétől legalább szomorkás. Egyáltalán, József Attila azt írja a mamájáról, hogy mit csinál, Csoóri azt, hogy mit nem csinál. Micsoda különbség! Kozák: Óriási különbség, hogy például Eörsi István közreadja az ötvenes évekbeli verseit, vállalva, hogy én ilyen voltam akkor, és erről még ön-esszét is ír. Nagyon szeretném látni, amikor a Csoóri ugyanezt megteszi! Szinetár: Csoóri a következő halhatatlant írta, azt sose felejtem el, az egyik ÉS-ben olvastam: „Bevallom, nekem is a toliam alá csúszott Rákosi neve". A tolla alá csúszott. Hát igen, Rákosiéknak az volt életük nagy vágya, hogy a Felvonulási téren kihajtott ingű fiatal, egészséges magyarok, parasztlegények, olyan népdalokat énekeljenek, amelyek öreg zsidóembereket dicsőítenek. És ez egy időben működött is. Kozák: Igaz az, hogy volt olyan május elsejei felvonulás, amit Nádasdy Kálmán rendezett. Szinetár: Persze, miért is ne lehetne, nem tudtam róla, de lehe­tett. Egyébként a legnacionalistább, leglábszagúbb, legmagyarko­­dóbb művek a Rákosi-érában készültek. A Déryné filmben: „Ide­nézz, csak ide rám, ropogós a rokolyám, így szép a magyar lány" - ez azért olyan mélypont, amit a mai napig nem sikerült alulmúlni. Kozák: Azon röhögök magamban, hogy én azt láttam, gyerek­ként, és akkor számomra gyönyörű volt. Szinetár: Én akkor is rosszul voltam tőle. * Kozák: Térjünk vissza a személyes életedre. A Csárdáskirálynő megrendezése és Nagy Imre miniszterelnöksége időben egybe­esett. Szinetár: Annyira egybeesett, hogy erről is van egy történetem. Nagyon ifjan rendeztem a Csárdáskirálynőt, és az Operett Szín­38

Next