Szinetár Miklós - Kozák Gyula: Így kell ezt! …Vagy másképp. Szinetár Miklós elmondja életét Kozák Gyulának (Budapest, 2003)
Erre lecsapta a kagylót. Fél óra múlva újra telefonált Aczél elvtárs. Azt mondja: - Mit csinál ma este? Jöjjön föl hozzám. Akkor voltam életemben először a lakásán, ott volt Vas Pista is. Balzac utca, parasztkolbász, nyolcra mentem oda, hajnali háromkor jöttem el. Hétfőn elkezdtem az olvasópróbát. Kozák: Gondolom, remek hangulatban zajlott az egész. Szinetár: Igen, de én nagyon erőteljesen megdumáltam az Aczélt. Azóta van a kompromittáló - ha valaki meg fogja találni, félre fogja érteni - verseskötetem Vas Istvántól a következő beírással: „Szinetár Miklósnak egy felejthetetlen éjszaka emlékére, Vas István." Kozák: Most akkor hadd nyilatkozzam az én generációm nevében, a mi számunkra revelatív volt! Szinetár: A darab nagyon keményen elmondta erről az egész szörnyű, magyar, részben horthysta, részben sztálinista establishmentről, cenzúráról a maga véleményét. A műfaj pedig teljesen új volt. Akiket ott láttak a színpadon, mind vendég volt. Bodrogi Gyula, Margittal Ági, Miklóssy Gyula, Horváth Tivadar, Agárdi Gábor, Sennyei Vera, Kozák László. Nekem nem adtak színészt, nem adtak pénzt, a József Attila Színház költségvetése abban az évben 4,5 millió forint, az enyém 1,8 millió volt. Kozák: Előtte volt a Koldusopera. Szinetár: Az volt az első bemutatója a színháznak, nem a korábbi főiskolai ismétlése, hanem egy teljesen új szereposztásban és új rendezésben. Bicska Maxi Agárdi Gábor volt, Polly Almási Éva és Dómján Edit, kettős szereposztásban, de játszott a darabban Feleki Kamill, Lórán Lenke, Sennyei Vera, Horváth Tivadar. Fantasztikus színészek! Gellért Endre egyébként még a főiskolai előadásról mondta lenézően, hogy ez egy nagyszerű előadás, de hát nem realista. S az egyik kislány, aki ott statisztált, odajött hozzám, és azt mondta: „Ne haragudjon tanár úr, nekem azt mondta az Orbán Laci bácsi, hogy nem ezt a táblát kéne tartanom." Mondom: „Miért, milyen táblát tart?" Azt mondja: „Az van a táblán, hogy a katonai önkény áldozata." Mondom: „Na és?" Mondja: „Engem Sólyom Ildikónak hívnak." Én nem tudtam, hogy az édesapját, a tábornok Sólyom Lászlót kivégezték. Visszatérve a Petőfi Színházhoz, lehetetlen versenykörülmények között voltam. A műsorban volt az Egy szerelem három éjszakája, a Koldusopera, csupa-csupa nagyon erős dráma. Nekem erre - akkor volt ilyen - nézőszámban 85 százalék volt a tervteljesítési kötelezettségem. Csupán azért, mert szólt a zene, és az megbocsáthatatlan 55