Szolláth Dávid: A kommunista aszketizmus esztétikája - Opus 13. (Budapest, 2011)
VI. A forradalom rítusai
3. József Attila: Tömeg A kórusművek egyik jellegzetes fogása volt az utcai jelszavak beemelése a szövegbe. József Attila kórusra írt versei közül a Szocialisták második, 1931-es változata például ezzel a sorral nyit: „Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak!...” A Tömeg első két sora így hangzik: „Munkát! kenyeret! / Munkát! kenyeret!” Ugyanebbe a versszövegbe egy akciójelszó („hétórai munkáért”) és egy csasztuska is bekerült: „Éljen a munkásság, parasztság, / nem fogja polgári ravaszság”. Ismert, hogy 1930. szeptember elsején, avers keletkezésének napján volt a két világháború közötti legnagyobb budapesti munkásmegmozdulás, amely a legközelebb jutott az áhított forradalomhoz. József Attila az emlékezések szerint376 részt vett ezen a tüntetésen, és miután boldogan hazamenekült a kardlapozó csendőrök elől, azon melegében meg is írta a verset. A „Munkát! kenyeret! / Munkát! kenyeret!” sorok a Tömeg című kórusvers élén így nem általában a munkástüntetésekre utalnak, bár igaz, hogy talán nincs is a munkásmozgalom történetében többször és több nyelven hangoztatott követelés. Avers keletkezési körülményeit pedig nem biográfiai vagy alkotáslélektani argumentumok kedvéért idézem fel. Az eredetileg Szeptember 1. című vers mindezek helyett arra példa, hogy a politikai cselekvés és a mű között nem reprezentatív és így esztétikai jellegű a kapcsolat, hanem annál szorosabb: szimbolikus és rituális szerepű. A szavalókórus-előadás rituáléjának a politikai cselekvéshez fűződő intimebb kapcsolata alapján talán nem tűnik teljesen légből kapottnak azt állítani, hogy - a tüntetésről a színpadra bevitt táblához hasonlóan - a Tömegben megjelenő jelszó annak az 1930. szeptember elsejei utcai tüntetésnek egy úgyszólván tárgyi darabja, afféle hangfelvétele, amelyből József Attila aznap hazatért. Ez pedig azt jelenti, hogy - legalábbis ebben az esetben - a vers kontextusa a versnek a része, nem pedig valamiféle versen kívüli valóságnak. 376 Nagy L. 1977, 353-354; Tamás Aladár 1973, 103! Az adatokat hitelesíti Szabolcsi is. Szabolcsi 1998, 70. 207