Szolláth Dávid: A kommunista aszketizmus esztétikája - Opus 13. (Budapest, 2011)
I. Bevezető áttekintés
cialisták, azért azok, mert látják, hogy a kapitalizmus gazdasági törvényeinek fonalára akasztott húsvéti sonka az ő fejük felett elérhetetlen magasságokban függ. [...]“ A kommunizmus emlékezetének kialakításában különösen nagy szerepet játszottak a „nagy kiábrándulások” dokumentumai. André Gide, Panait Istrati, Sinkó Ervin művei tartoznak ide, Arthur Koestlert is szokás így olvasni. Gyakran eltekintenek azonban attól, hogy az ezekben az írásokban megfogalmazódó politikai kritika az önéletrajzok (vagy egyes esetekben az önéletrajzi hátterű fikciók) műfaji apologizmusának rendelődik alá, ezért ezek bizony vajmi kevéssé alkalmasak arra, hogy politikai igazságokat színről színre láttassanak. Ez a gyakori félreértés abból a retorikai hatásból eredeztethető, hogy az épp most „kiábrándult”, „kijózanodott” elbeszélő - a kommunizmusba tett kirándulása után - hiteles, friss tapasztalatokkal rendelkező szemtanúként beszél, és ezzel nyeri vissza elbeszélői/írói hitelét, amelyet megkoptatott az a tény, hogy nemrég megtévedt, hogy csatlakozott egy téveszméhez. József Attila Kéziratos töredéke is a kiábrándulásirodalom terméke. (Ezzel persze nem kívánom degradálni: hiszen a töredék A szocializmus bölcseletét is ekkortájt író, politikai gondolkodó József Attila karakteres megszólalása.) A szöveg életrajzi bizonyság arra, hogy József Attila kommunista nézeteit felülbírálta és szociáldemokrata álláspontra helyezkedett, amikor ezt írta.55 56 (Igaz, ez az állapot sem tartott nála sokáig. A Hegel, Marx, Freud című, két évvel későbbi írásában már a „tudományos szocializmus” forradalmi és reformista ágától egyaránt kritikailag határolja el a saját álláspontját.57) Mindezeket a fenntartásokat figyelembe véve, mégis úgy vélem, József Attila szövege a kommunista aszketizmus lényegi vonását ragadja meg. 55 József, 1992, 307-308. 56 A közreadó, Horváth Iván elsősorban ebből a szempontból vizsgálja (Horváth I., 1992). 57 József, 2008. 39