Szűcs Katalin Ágnes: Rendszerváltás a színházban (Budapest, 2017)
4. Színházi struktúra a rendszerváltás után
2009-ben a XVI. kerületi önkormányzat megvásárolta az épületet, s a Holdvilág Kamaraszínházzal 2012. július 31-ig kötött szerződést nem hosszabbította meg, jóllehet a nézőszámot az 1997-es alig kétezerről 2012-re tízezerre sikerült növelniük. A társulat nem adta fel, folytatják a munkát az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban, bár albérlőként nyilvánvalóan nem tudnak úgy működni, mint a korábbi években, egy olyan „helyként”, ahol kiállítások, vetítések, képzések egészítették ki a színházi létezést. Itt tehát adódott egy olyan önkormányzat, amely nem vállalta fel egy kulturális intézmény támogatását még ebben a szolid formában sem. Szerencsésebb volt a XVII. kerületben, Rákosligeten létrehozott magánszínház, a Gózon Gyula Kamaraszínház, amely első bemutatóját még a helyi művelődési házban tartotta 1999. november 20-án, azután költözött állandó épületébe, melyet az önkormányzat térítésmentesen engedett át a teátrumnak. A saját produkciókat is létrehozó, befogadó színházként is működő intézmény repertoár rendszerben játszik, produkcióra szerződtetve az alkotókat, akik között szinte állandó „tagok” is vannak; meghatározó például Csiszár Imre és Árkosi Árpád jelenléte rendezőként. A 90-es évek elején jött létre alapítványi magánszínházként a Ruttkai Éva Színház, melynek első állandó játszóhelye — addig a Színházkomédia című előadásukkal (Pap Éva, Örkényi Éva, Szabó Ildikó, Málnay Zsuzsa, O. Szabó István közreműködésével) járták az országot — a Kispesti Vigadó Művelődési Házban volt. Innen költöztek beljebb, az Üllői út 45-be, a volt Mária Terézia majd Kilián laktanya épületébe, ahol eredményes működésük jutalmaként a Fővárosi Önkormányzat elengedte a bérleti díjat, mígnem privatizálták az épületet. Ezután a Nyugati Pályaudvarral szemközti Szikra mozi következett, majd 2009-től a VIII. kerület, a Józsefvárosi Színház épülete a Kálvária tér 6-ban. Az épület rendszerváltás utáni története maga is érdekes, mert benne egy-egy konkrét döntés kapcsán sűrítetten mutatkoznak meg a struktúra egészére jellemző tisztázatlanságok, ellentmondások, illúziók és átgondolatlanságok - érdemes ezért itt egy kis kitérőt tenni. A Józsefvárosi Színház története a rendszerváltás után Mint arra a korábbiakban már utaltam, a Józsefvárosi Színház 1991-ig az utazó Déryné Színház és a Huszonötödik Színház fúziójából 1978-ban létrejött Népszínház budapesti bázisa volt. 1991. január i-jével az utazó társulat megszűnt, s az épület a már ugyancsak említett, újonnan alakult kőszínház, a Budapesti Kamaraszínház legnagyobb játszóhelye lett. (Az új társulat stílszerűen mindjárt az első évadában bemutatta a Józsefvárosi Színházat 1933-ban megnyitó igazgató, Erdélyi Mihály Vedd le a kalapod a honvéd előtt! című művét, igen kiváló előadásban, miként arról fentebb, a 3. fejezetben más aspektusból már szó esett.) Miután Szűcs Miklós igazgató „ügyesen »megszabadult«” az épülettől — ahogyan Tarján Tamás fogalmazott a Budapesti Kamaraszínház működésének tizenöt évét 139