Szűcs Katalin Ágnes: Rendszerváltás a színházban (Budapest, 2017)
3. A rendszerváltás mint az esztétikum része
előadás nagyon szép munka - nyilatkozta a 46 éves, József Attila-díjas Háy János. - Olyan erősen jönnek le az érzelmi tónusok a színpadról, mintha kést vágnának a szívedbe.« Az Új Magyar Szóban korábban megszóialtatottak egyöntetűen elítélték az előadás »kocsmanyelvét«. A megyei tanács határozata azt jelenti, hogy az önkormányzat ezután jobban beleszólhat, mire költik a közpénzekből adott támogatást a művelődési intézmények. Lőrincz Ágnes színművésznő, a Harag György Társulat igazgatója jogosnak tartja a határozatot.”28 A HVr&z/Tjelenségnek — nevezzük így ezt a máig napirenden lévő problémahalmazt - látszólag van egy pozitív olvasata is, amennyiben úgy tűnhet, a művészet fokozatosan visszaszerezte-visszaszerzi korábbi, rendszerváltás előtti társadalmi jelentőségét, presztízsét. Valójában inkább a pártpolitikai tagozódás jelent meg a nézőtéren, annak minden türelmetlenségével, intoleranciájával. 2002-ben a Krétakör Színház Hazám, hazám című, a rendszerváltás utáni Magyarországot groteszken-szatirikusan láttató előadásának zsámbéki bemutatójára szerveztek szélsőséges jobboldaliak paradicsomos attakot, Mohácsiék 5606/örült lélek vert hadak című opusának betiltását pedig olyan jogászprofesszor kezdeményezte (szerencsére eredménytelenül) 2007-ben, aki az előadást nem is látta. És mára már megjelentek szélsőségesek egy nekik nem tetszőén nyilatkozó szerző független színházi előadásának végén a maguk retorziójával. De megint csak előreszaladtunk az időben. A RENDSZERVÁLTÁS PILLANATA, AZ 1989/90-ES ÉS AZ 1990/9LES ÉVAD Színházi kritikusi emlékezetem örömteli kontrollja az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Évkönyv című kiadványsorozata, amelynek a rendszerváltás éve s a következő évad bemutatóira vonatkozó adatai29 nemcsak az előbbi állításokat igazolják, miszerint voltak ugyan olyan színházi műhelyek, amelyek rögtön és érzékenyen reagáltak a történelmi fordulat felvetette kérdésekre, miközben az általános tendencia mégis inkább a tanácstalanság, a bizonytalanság volt, hanem egyúttal azt is, hogy e sorok írója kritikusként krónikása tudott lenni e folyamatnak, csaknem minden olyan előadásra reflektálva, amely jelentős mozzanata volt a társadalmi változások színházi megérzékítésének. (Olyanokra is reflektált persze, amelyek csupán konjunkturális produktumai voltak az időszaknak.) És itt muszáj egy kis személyes kitérőt tenni. 28 Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990—2000. http://udvardy.adatbank.transindex.ro/?action=nevmutato&nevmutato=B&kezd=5535i 29 Évkönyv 1989-90, OSZMI, Budapest, 1991; Évkönyv 1990—91, OSZMI, Budapest, 1992 51