Szűcs Katalin Ágnes: Rendszerváltás a színházban (Budapest, 2017)
3. A rendszerváltás mint az esztétikum része
Társadalomkritika repertoáron A Játékszínben 1989 januárjában bemutatott Himnusz című Schwajda György-dráma Taub János rendezésében, Eperjes Károllyal és Hernádi Judittal a főszerepekben az előadás abszurd humora, groteszk látásmódja okán még évekig repertoáron marad, s csak jó másfél évtizeddel a rendszerváltás után bizonyosodik be a műről, hogy hatása, érvénye erősen történelmi időhöz, társadalmi formációhoz, nevezetesen az államszocializmushoz kötött, s hogy a történet nem adaptálható igazán a kapitalizmus viszonyaira. (Ezt megelőzően azonban még számos nagy sikerű bemutatót ért meg nemcsak Magyarországon, a határokon túl is, de azóta is színre vitték, legutóbb Szatmárnémetiben 2013-ban.) Nem mintha a reménytelenül robotoló nincstelenek nem ugyanolyan nyomorban élnének, vagy még nagyobban, mint a rendszerváltás előtt - ez a rétege tehát nem avult el a darabnak -, csak éppen a társadalom, a „közösség” nem siet a „segítségükre”. Hasonló a látásmódja s az érvényességi köre, hatósugara Schwajda György Csoda című darabjának, amely ugyancsak ősbemutató volt - a József Attila Színház vitte színre a fordulat utáni pillanatokban, 1990 januárjában, értelemszerűen - és a Himnuszhoz hasonlóan - még az előző rendszer abszurdba hajló visszásságaira reagálva. A Vígszínházban is a fordulat előtti korszakkal „számolt le” az 1989 januárjában hatalmasat szólt, szókimondó stílusával sokakat megbotránkoztató Kornis Mihály-dráma, a Körmagyar,38 amelyről ugyancsak jóval később, a Pesti színházi „felújítás” alkalmával39 derült ki, hogy érvényességének megőrzéséhez markáns átdolgozásra volna szükség a megváltozott társadalmi viszonyoknak megfelelően. Természetesen új bemutató volt ez más rendezővel, más szereplőkkel. Azért fontos hangsúlyozni ezt, mert rendre helytelenül használják a fogalmat kritikákban, újságcikkekben - ezért az idézőjel -, felújítani ugyanis csak egy már létező előadást lehet, amikor is a rendezés gyakorlatilag változatlan, legfeljebb annyit módosul, amennyi egy szerepátvétellel óhatatlanul együtt jár. (Nyilvánvalóan egészen más volt például a Zsámbéki Gábor rendezte Csirkefej Öregasszonya Gobbi Hilda alakításában, mint a szerepet Gobbi halála után átvevő Törőcsik Marié, és ebből sok minden következett a többi szereplőhöz fűződő viszonyokat tekintve, az előadás struktúrája azonban mit sem változott, Törőcsik egy kész előadásba lépett be a maga művészi habitusával, színész személyiségével alakítva azon). Hasonlóan keveredik gyakorta a sajtóban az ősbemutató és a magyarországi bemutató fogalma: jobbára az utóbbira is az előbbit használják, helytelenül. A Vígszínház másik ősbemutatója, a Spiró György-Másik János szerzőpáros Ahogy tesszük című musicalje egy generáció perspektívátlanságának volt keserű 38 Bemutató 1989. január 21. Rendező Horvai István. 39 Bemutató 2007. szeptember 29. Rendező Hegedűs D. Géza. 55