Tallián Tibor: Magyar képek. Fejezetek a magyar zeneélet és zeneszerzés történetéből, 1940-1956 (Budapest, 2014)
"Szegény Magyarország". Magyar zene a 2. világháború alatt
adása 1942 októberében; ezt Komor Vilmos és Ajtai-Adler Vilmos vonósnégyese készítette elő. Kadosa mindenesetre a Zongoraconcertino után egyetlen további OMIKE- beli előadásról emlékezett meg: a József Attila-versekre írott De amore fatali kantátát 1944. március 15-én Sándor Frigyes vezényletével adta elő az OMIKE zenekara, kórusa és szólistái. A zeneszerző bizonyosan nagyon hálás volt a kollegiális támogatásért, amelyben a Művészakció részesítette. Mégis, a néhány zártkörű előadás inkább súlyosbította, mint enyhítette a kitagadottság érzését a nagy nyilvánosságból, amit az addig sűrűn szereplő művésznek nehéz volt elviselnie. A személyes nehézségekre azonban úgy tekintett, mint amelyek eltörpülnek az ország egészének szenvedéseihez képest. Breuer Jánosnak mondta szűkszavúan 1978-ban: Elég nehezen éltem, az kétségtelen. [...] Főleg, mert el voltam vágva minden kommunikációtól. Mint előadó nem kaptam lehetőséget a közönséggel való érintkezésre, zeneszerzőként is alig. De ahhoz a förtelemhez, borzalomhoz képest, ami az országot érte, ezt akkor is jelentéktelennek éreztem. Kadosa Pál mellett - és magától értődőén Weiner León kívül - az OMIKE műsorain két zeneszerző művei szerepeltek rendszeresen; mindketten személyesen is a Művészakció legszűkebb közreműködői köréhez tartoztak. Kelen Hugó az idősebb korosztályt képviselte, egyúttal pedig azt a komponistaalkatot, aki nyíltan és érzelmesen reagált a kor kihívásaira. 1943-ban mondotta az őt kérdező újságírónak: Ma nem elég, ha valaki valami szépet alkot, az sem elég, ha valami érdekeset alkot - ma igazat kell alkotnia, és százszorta fontos ez a zsidó művésznél, mert hiszen tőlünk, alkotóktól számon kérik majd ezt a mai periódust, amellyel nekünk az igazság vértezetében kell szembenéznünk.. ,3 Az OMIKE rendszeresen előadott, nagy visszhanggal kísért színpadi produkciói közé tartozott Kelen Hugó és Mohácsi Jenő közös műve, A gyermek és a Messiás. Kelentől előadtak továbbá kantátát, zenekar-kíséretes dalt, zongoraversenyt, és tervezték oratórium megszólaltatását. Mindezen nagyszabású kompozíciók ma hozzáférhetetlenek. Ugyancsak az OMIKE saját zeneszerzőjének számított Lajtai-Lazarus Walter. Karnagyként is működött; 1942. május 11-én és 13-án bemutatták Szerencse című egyfelvonásos „vígopera-jelenetét”. Reschofsky Sándor eljátszhatta Zongoraversenyét, és Komor Vilmos olyan, inkább a könnyűzenében otthonos szerzőtől is előadott egy-egy darabot, mint Nádor Mihály. Még az elsősorban zenei íróként működött Fáik Gézáról is megemlékeztek egy bemutató erejéig. Szelényi Istvántól 1942 márciusára kantáta bemutatóját tervezték, az előadásnak azonban a műsorban nincs nyoma. Az 1941/1942-es évad tervezete a következőket sorolja fel az OMIKE zeneszerzőiként: Budai Pál, Fischer Sándor, Garami Oszkár, Harsányi Tibor, Kadosa Pál, Kelen Hugó, Kondor Leó, Reschofsky Sándor, Szelényi István, Weiner László. A kimagaslóan ígéretes tehetségű Weiner László zeneszerzői pályája az OMIKE pódiumán kezdődött. Kodály neveltje Somogyi László vezényletével, Lukács Pál és Sonnenfeld Miklós közre3 írók, színészek, énekesek és zenészek regényes életútja. 78