Tolnai Ottó - Szegő György: Valkó László (Budapest, 2009)

Valkó László 1970-ben szerzett diplomát Budapes­ten, a Képzőművészeti Főiskola festő és sokszoro­sító grafika szakán. Kaposváron született, élete Pécshez kötődik, szellemisége a nagyvilághoz. A finom vonalú, érzékeny grafikák és monumen­tális olajfestmények, a kollázs és montázs, akril és textíliák, a fotó és a számítógépes grafika, a plaszti­ka világában egyaránt otthonos, gazdag képzelet­világának megjelenítéséhez gyakran együtt alkal­mazza a különböző anyagokat, eszközöket, tech­nikákat. Vissza-visszatérő motívuma az önarckép; az arc gyűrt, csavart, torzított formái más tárgyak alakját öltik, például házakká válnak, visszatükrözik az idő örök, változó dimenzióját. Technikája mindig össz­hangban áll témáival, emlékeivel és látomásaival, mezői, tárlói, sivár kősivatagai, ember nélküli tájai, arctalan emberei mementók, tükrei a nem feledés, a megőrzés létformáinak. Olyan szürreális életkép­zelet, amely nélkülözhetetlennek tűnik az általa autentikusnak tartott világkép megformálásához. Érvényes, izgalmas dokumentuma ez a könyv egy még nyitott, de máris rangos életműnek.

Next