Tóth Sándor: Dicsőséges kudarcaink a diktatúra korszakából. Gaál Gábor sorsa és utóélete Romániában 1946–1986 (Budapest, 1997)
Jegyzetek
205. Erdélyi Lexikon. Szerkesztette: Dr. Osvát Kálmán. Nagyvárad, 1928. 177-178. (Magyar irodalom szócikk.) E kis formátumú, mindössze 318 lap terjedelmű, legfeljebb néhány ezer példányban megjelent, szerény külsejű kiadvány 65 évvel ezelőtt feltűnést keltett. A Korunkban Gaál Gábor (1929/1. 74-75), az Erdélyi Helikonban Molter Károly (1929/2. 151-153) írt róla elismerő recenziót, azóta jórészt a szakmabeliek tudatából is kihullott. Érdemtelenül: a 20-as évek erdélyi valóságának gazdag és sok fontos tárgyban értékelő (máshonnan nem pótolható) adattárát tartalmazza. 206. A Korunk első három évfolyamának (1926, 1927, 1928) lapszámain egyedüli szerkesztőként a lapalapító Dienes László neve szerepel. Gaál Gábor neve először 1927-ben jelenik meg a lapban. Ebben az évben kilenc közclményt jegyez mint szerző. 1928-ban a Korunk borítólapján feltünteti főmunkatársainak a névsorát. A 33 név között - többségük ma már művelődéstörténeti fogalom - ott szerepel Gaál Gábor neve is. Valójában ennél több történt: legkésőbb 1928 tavaszán Dienes társszerkcsztőként bevonta Gaált a lap szerkesztésébe. Még ugyanazon év őszén pedig, amikor Dienes családostul, mintegy mcnckülcsszcrűen kellett hogy elhagyja Romániát, a Korunk-szerkesztés gyakorlati gondját teljes egészében Gaálra bízta. Ettől kezdve Dienes távolról, Berlinből „társszerkesztett”. Sok és értékes az a szervező, szerkesztői és szerzői munka, amit Dienes Berlinben a lap érdekében magára vállalt, de a lapcsínálás közvetlen gondja ettől kezdve mégis Gaál Gáboré volt. A változást a Korunk borítója 1929 januárjától jelzi: „Szerkeszti Dienes László és Gaál Gábor”. Dienes neve akkor marad cl - 1931. szeptemberi szám - a Korunk fejlécéről, amikor a „távszcrkcsztés” már ellehetetlenült, és Dienes távozott Berlinből. A lap tizenöt évfolyamának számokba foglalható mennyiségi teljesítménye (a 95 sz. jegyzetből): A Korunk 1926 februárjában megjelent első számától, az 1940. szeptemberi utolsóig folyamatosan jelent meg, összesen 161 alkalommal (ebből 15 nyári duplaszám volt). Ez a teljes Korunk-kollckció 903 nyomdai ívet, tehát 14 452 oldalt tesz ki, és összesen 1264 szerkesztői ív szöveget tartalmaz. 207. Lásd: Egyedülálló teljesítmény című tanulmány in: TS80 234-247, ill. tanulmány rövidített változata: Forrás (Kecskemét) 1976/5-6. 208. GG75 209. GG75 484-485. 210. A januári szám egy 12+1+2 oldalas József Attila-blokkot tartalmaz (K38/1 1—12, 21-22, 29-30.) a következő írásokkal: Faludy György: József Attila emlékére. Vers; Déry Tibor: József Attila. Próza; Méliusz József: Vigaszt! Vigaszt! Vers; Remenyik Zsigmond: Költő és valóság. Próza; Salamon Ernő: Búcsú József Attilától. Vers; Brassai Viktor: Befödhetetlen sírgödröd fölött. Szonett; Berda József: Meghalt; továbbá: Ilaric Voronca: Sokaság, te; Ion Vinca: Tél című versei József Attila fordításában. A februári szám Kultúrkrónika rovatának nyitó írása Nagy István töprengése József Attila elveszte fölött Az elsötétült „Külvárosi éj" cím alatt (K38/2, 154-156.). Ezek után megnéztem, hogyan búcsúzott az Erdélyi Helikon József Attilától. Sajnos, sehogy. Az 1938-as év első három számában a költőnek a neve sem fordul elő. Az Erdélyi Helikonból az olvasó semmit sem tudhatott meg sem a költő tragédiájáról, sem a magyar irodalom veszteségéről. Egyébként a lap januári és februári száma négy nekrológot tartalmaz, László Fülöp és Thorma János festők, Kováts József író és Ravel, a zeneszerző nekrológját. (EH38 68-69, 135-136 és 144.) 211. GG75 428. 245