Turnai Tímea: A színpadi látvány művészi útjai (Budapest, 2017)

Képző- és iparművész látványtervezők a modern színpadon

expresszionista Luluját, az Erzsébet kori színházat játékosan kitágító Falstaffot. Emlé­kezetes a wagneri romantikát nálunk akkoriban szokatlanul erős vízióval kibontó sze­gedi A bolygó hollandi , az égő színvilágéi Don Giovanni, A vará^sfuvola indiai világba helyezése, A% álruhás kertésylány előadásának a muzsikára oly felejthetetlenül rímelő könnyed játékossága. Utolsó tervezése a Gioconda mellett talán Massenet Werther zátó képének látvány vi­lágában valósult meg legszemélyesebb vallomása, a halálra készülő magányos hőst kö­rülvevő egyszerű könyvespolc és a csak távolból látszó vidám karácsonyi világ kettősségében (a jelenetről nem maradt fenn terv). 1957—1991 közötti legjelentősebb tervei megjelentek a család szerkesztésében Makai Péter: Díszletek és jelmezek című ön­álló albumban. Molnár Gál Péter méltatta munkásságának fájó igazságait a Makai-emlékkiállításon, a Képzőművészeti Főiskolán: „Makai hamarosan kiment a divatból. Csöndes bölcses­ségét túlzajongták, szerénységét letolongták. Mások rendezték az avantgárd műveket, mások a közönségsikerű romantikus operákat.” (Makai Péter: Díszletek, jelmezek) Verdi: Macbeth, Szegedi Nemzeti Színház, 1986. Rendezte Kerényi Miklós Gábor

Next