Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Hazai közegben
elzártság élménye azonban igen élénken támadt föl benne a húszas évek második felében. Része volt ebben a Fekete kolostor megjelenésének, majd a szerző váratlan gyorsasággal bekövetkezett, korai halálának, de a múltidézés korábban jött lendületbe. Előidézhették ezt a Kunczcal és más sorstársakkal lezajlott, személyes újbóli találkozásai. Az említett Soltész Gyula például Németh családjába is bejáratos volt. Szentesről Kuncz Aladárhoz írott leveleiben Soltész megjegyzéseket fűzött a készülő könyvhöz a végleges szöveg adatainak javítása és pontosítása érdekében, s a szerző ilyen típusú megjegyzéseket Némethtől is várhatott és kaphatott.111 Még a fogságban határozták el az internáltak, hogy szabadulásuk után minden esztendőben összejönnek egy budapesti étteremben. A könyv készülése tehette sürgősen aktuálissá Kuncz számára a mindeddig elmaradt találkozó megszervezését. Noha Németh Andor szerint a túlélők összejövetelére a végleges kézirat elkészülte után került sor, mégis valószínű, hogy a szerző emlékezetének felfrissítése és ellenőrzése érdekében szorgalmazta, hogy szervezzék meg a tervezett programot. „Dadi 1930 őszén azzal állított be hozzám - olvassuk emlékező cikkében -, hogy sürgősen doboljuk egybe a fogolytársakat. Akkoriban már befejezte volt a Fekete kolostort, elkészült ezzel a nevezetes élménnyel, felszabadult." Némethet csalódással töltötte el ez a nosztalgia-est. „A teraszon kopaszodó, kövérkés vagy szikár férfiak üldögéltek, hozzájuk tapadt feleségeikkel, hivatalnokok és iparosok. Ezekből az idő szellőztette ki, a gond verejtékeztette el emlékeiket; elégedetten pillogtak a langyos estében, egy lezárt műalkotás epizódalakjai."112 Kuncz emlékezése láthatóan Németh memóriáját is működésbe hozta. A szigetbörtönökben töltött évekről írott fejezetekben idézett ekkori írásokon kívül113 erről tanúskodik az a névtelen, Révész Andorral készített riport is, amelyet a Literatura című lapban közölt. A riport szerzőjének személyét egyértelműen megjelöli az a mondat, amely Révész beszámolóját megelőzi: „tizenhárom esztendő után újra együtt ülünk egy kis szállodai szobában. Révész Varsóba készül. Elbeszélgetünk az életéről."114 Németh Andort a balvégzetű 1914-es párizsi utazásra Révész Andor biztatta fel. Együtt látogatták a párizsi irodalmi összejöveteleket, s a périgueux-i első fogság kezdetéig együtt maradtak. Révész nem jelentkezett a hatóságoknál: ő és Orbók Lóránt igyekezett elrejtőzni a hivatal és a titkosrendőrök szeme elől, mígnem külön-külön mindkettejüknek sikerült Spanyolországba szökniük. Németh interjúja Révész spanyolországi karrierjét kísérte végig, amelynek során a magyar emigráns a spanyol sajtó vezető publicistájává küzdötte föl magát. A beszélgetés és a közös emlékezés plasztikus képet rajzol a háború kitörése és az internálás bekövetkezése közötti hetek Párizsáról, a mozgósításról, és a francia fővárosban rekedt magyar emigránsok tanácstalan tétlenségéről. Emlékiratának nem publikált részében Németh beszámolt Révésszel való találkozásáról, amelyet tévesen 1927 elejére tett: „Már egyszer találkoztunk a háború óta Bécsben. Most a Gellértben szállott meg és egy nagy ebédet adott egy előkelő magyar külpolitikai újságíró tiszteletére... Akkoriban a Simplonba járt az irodalom. Révészt is elvittem oda, áld érdekes dolgokat mesélt Spanyolországról."115 111 Kuncz Aladár: Levelek (1907-1931), id. kiad., 216-218., 219., 222-224. 112 Emlékezés Kuncz Aladárról, Nyugat, 1933. július 1. (13-14. sz.) 48-53. 113 Röhögés, Lantos Magazin, 1929. június 15. (6. sz.) 519-520.; Esti zsoltár, A Toll, 1930. január 3. (1. sz.) 17.; Elégia, Erdélyi Helikon, 1930. május, 379.; Négyéves vakáció, Lantos Magazin, 1930. augusztus 1. (15. sz.) 1290-1295. 114 Révész Andor, Literatura, 1928. augusztus, 261-263. 115 Németh Andor emlékezése - kézirat. 137