Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Hét bő esztendő
Koestler a „cég" Budapesten írt közös termékének nyilvánította a Nagyvárosi történetek, a kötetben kiadott öt „regényke" egy részét: „Végül néhány detektívtörténetet sikerült kiizzadnunk bizonyos ponyva-folyóiratok számára, hogy ki tudjuk fizetni a lakbérünket. Kedvenc kávéházunk apró asztalainál írtuk meg őket, egymásnak háttal ülve, miután gondosan kiosztottuk egymás között a fejezeteket."62/! Sanda Kandúr csakugyan közös munkájuk terméke volt ugyan, de németül már 1932 első felében megjelent. A következő, amelyen még Berlinben dolgoztak, a Kérem a következő urat című regény lehetett, amely németül Der Mord im Odeon-Theater címmel látott napvilágot. A három Budapesten készült „regényke" az a három írás volt, amelyek Németh Andor „neve alatt rövid, füzetes ponyvatörténet"-ként jelentek meg 1933-ban „a Világvárosi regények című 10 filléres sorozatban": A Sárga Kimonó, A 313-as akta, A kék szappanhab.63 Veres Andrásban él némi kétség Koestler szerzőségére nézve: „legfeljebb valószínűsíthető, hogy Koestlernek is köze lehet hozzájuk."64 Ha Koestler állításának hitelt adunk, s ha a lakbérük kiegyenlítésének kényszerét tekintjük a három „regényke" egyik fő születési indokának, akkor a három „világvárosi regénynek" még 1933 nyarán meg kellett jelennie. Koestler ugyanis 1933 szeptemberében, nem sokkal szeptember 5-i születésnapja után elutazott Budapestről. A nagyvárosi detektívtörténetek közül a legtöbb figyelmet joggal A Sanda Kandúr című és Hajsza egy mesterhegedű körül alcímű regény vívta ki: A hegedűművész mesterhegedűjét először nem cserélik ki, a művész csupán szuggesztió áldozata, amikor nem ismeri el sajátjának a zeneszerszámot, majd pedig, amikor ebből kigyógyul, akkor ténylegesen sor kerül a hegedű cseréjére egy hitványabb példánnyal. Mint ismeretes, az alapötlet Baron Gyulától származott. Láttuk azt is, hogy a végső változat kialakításában Koestlernek számottevő része lehetett. Németh Andor felől olvasva, a regény mégis meglepően erős szálakkal, elsősorban az ő írói pályájához kapcsolódott. Az első szál az író egykori törzshelyei, a húszas évekbeli bécsi szórakozóhelyek atmoszférájának nosztalgikus és ironikus megidézése. Olyan mulatókról és műsoros estekről, amilyenek a Sanda Kandúr nevű lokál leírásában szerepelnek, a Bécsi Magyar Újságban nemegyszer tudósított. Elég, ha a Sárai Jucinak a Kafé Vaterland-beli fellépéseiről írott riportra, vagy a Három bécsi magyar kalandjai című regény dizőzjelenetére emlékeztetek.65 A másik szál, amely a regényt Németh Andorhoz köti, az írót egész pályája során foglalkoztató okkultizmus, illetve a miszticizmus alsóbb regisztereinek témául választása. A regényen végigvonul egy motívum, amely a bonyodalom egyik oka, a műben felbukkanó rejtély legfőbb eleme, a megoldás megtalálásának legfőbb akadálya: a mangófa csodája. A regény szereplői közötti beszélgetés tárgya egy indiai jelenet, amelynek során az ámuló turisták szeme láttára a földből pillanatok alatt kinő egy terebélyes mangófa, amelyet a fényképezőgép lencséje természetesen nem örökít meg. A látvány tö62 Arthur Koestler: A láthatatlan írás, [ford. Makovecz Benjamin], Osiris, Bp., 1997. 208. 63 Lengyel András: i. m., 202-203. 64 Veres András: Kalandorok játékos vállalkozása. Koestler és Németh „nagyvárosi" történetei, in: A kékpúpú teve hátán, „Európai füzetek" [főszerk.: Mihályi Gábor] (14-15. sz.) Új Világ, Bp., 2004.107. 65 Nóta a Juciról, BMU, 1921. szeptember 18.; Három bécsi magyar kalandjai, BMU, 1921. szeptember 23-október 7. 193