Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Hét bő esztendő
mindenekelőtt a műfaji besorolás szempontjából tekinthető rendhagyónak: „valahol a hagyományos cikk és a novella között helyezkedik el",14“ bár ezzel csak a harmincas évek terméséből ütközik ki, hiszen a bécsi emigráció éveiben a fikció és az értekezés ötvözése mindennapos volt Németh gyakorlatában. Más összefüggésben szemlélve a mű egy sorozatba illeszkedik, amelyben az író a pszichoanalitikus terápiáról fejtette ki véleményét, nem minden polémia nélkül. E kritikának komoly tanulmányt szentelt még a húszas évek végén, majd pedig - mint láttuk - a legjobban sikerült detektívtörténetében, A Sanda Kandúrban rajzolt szelíden karikaturisztikus képet a terapeutáról.140 141 A Röntgenfelvétel analitikus orvosa nem portrészerű, Lengyel András kifejezéseivel élve: „fikcionalizált alak", „ideáltipikus analitikus".142 Csupán egy-két mulatságos utalás jelezte, az is csak a „beavatottak" számára, hogy az Ideges bélbajok... című könyv szerzőjéről, „a gyomor Freudjáról", azaz Rapaportról készült a portré: „Unalmán és emésztési zavaraiból keletkezett elbontásain tökéletes fegyelemmel uralkodott." A másik célzásra, amely szerint nemcsak a beteg függ az orvostól, hanem fordítva is: a kúra időtartamát éppúgy „le kell ülni az orvosnak, mint valami büntetést", akárcsak a betegnek, épp a kölcsön vett Kafka-tanulmány adott alkalmat.143 Szellemi értelemben vett portrét Németh emlékiratában rajzolt Rapaportról. A derék, jóindulattal megítélt analitikussal szemben két komolyabb fenntartása volt. Az egyik a szellemi horizontjának szűkösségére, irodalmi értékrendjének anakronisztikus voltára, ízlésének provinciális korlátoltságára vonatkozott, ami nagyban csökkentette Rapaport hitelét a terapeutákkal való ismeretség (Adler, Manés Sperber) terén elkényeztetett író szemében: „Ő maga előbb Szegeden praktizált, Móra Ferenc városában, és ezért igen nagy véleménnyel volt Móra Ferencről, őt állította oda mintaképemnek."144 A másik fenntartás a terapeuta kispolgári bornírtságának szólt: „Ezt az ő derék, polgári zsidó eszével nem tudta megérteni. Ha az ember író akar lenni, akkor írnia kell, különben miért író? Láttam, hogy az íróságot foglalkozásnak tekinti: az írókat pedig aszerint becsüli, hogy mennyit keresnek havonta vagy évente a munkájukkal."145 1936-ban Németh szokatlanul terjedelmes esszét tett közzé szokatlan helyen, a kommunista szerkesztésű Gondolat című lapban. A megjelenés helyére ő maga ad magyarázatot emlékirata kéziratban marad részletében: Déry Tibor javaslatára adott kéziratot annak a lapnak, amelyet az író egy ideig Vértes Györggyel közösen szerkesztett: „közölte velem, hogy egy barátja illegális kommunista folyóiratot indított el, a Gondolatot s hogy abba nekem is okvetlenül írnom kell. írtam is, pár hét múlva azonban Déry felkeresett és most arra kért, hogy ne írjak a Gondolatba tovább, mert összeveszett Vértes Györggyel, a lap szerkesztőjével és nem ért egyet a nézeteivel. Erre természetesen én is lemondtam arról, hogy írjak a Gondolatnak. Ez azért sem esett nehezemre, mert a Gondolat nem fizetett."146 140 Lengyel András: A törvény és az üdv metszéspontjában, Nap, Bp., 2007.186. 141 Kritikai jegyzetek a lélekelemzés terápiájához, Korunk, 1929. május, 325-331. 142 Lengyel András: i. m., 186-187. 143 Röntgenfelvétel egy orvosról, A Toll, 1935. október 25. (VII. évf. 7. [83.] sz.) 149-151. 144 Emi. 650. 145 Uo. 146 Németh Andor emlékezése - gépirat. 214