Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Három év feszített üzemmódban
élő irodalom világának többi szereplőjét. Az esetek többségében ezekkel az alkotókkal személyes jó viszonyt tartott fenn, gyakran barátságot kötött. Közéjük tartoztak - attól függően, hogy a kört milyen körzőnyílással húzzuk meg - Kosztolányi, Karinthy, Kassák, Déry, József Attila, s a lista még kiegészíthető néhány névvel. Néhányuk pályája azokban az években zárult le vagy szakadt félbe, amelyek a bécsi emigráció első esztendeinek nagy fellendülése után Németh alkotói útjának második csúcspontját jelentették. 1936-ban Kosztolányitól, 1937-ben József Attilától, 1938-ban pedig Karinthy Frigyestől kellett búcsút vennie. Az 1936-1938 közötti időszak publikációit sorra véve először az írónak e három barátról, e három klasszikusról ekkor írott írásait tesszük mérlegre. Németh Andor halottai Hármuk közül viszonylag kevesebb írásban foglalkozott Kosztolányival, s két ponton bírálatnak is alávetette idősebb írótársa tevékenységét. Megbotránkozott azon, hogy Kosztolányi a fehérterror tombolása idején felcsapott a keresztény kurzus támogatójának.6 Ady költészetének feltétlen nagyrabecsülőjeként A Toll revíziós vitája idején is perbe szállt az írástudatlanok árulása szerzőjével.7 Ugyanakkor eltérő nézetei, sőt berzenkedő irodalmi erkölcsi felfogása sem homályosították el minőségérzékét. A Néró-regényről már a Pardon rovat közelségében is elismerően nyilatkozott. Az Édes Annáról pedig, ha feltételezésem megalapozott, két értő méltató kritikát is közzétett. Az Esti Kornél novellaciklusról írott kritikája ugyancsak a legérzékenyebb reagálások közé tartozott.8 Kosztolányi megítélésében különösen fontos erényként könyvelhetjük el szellemi nyitottságát és jóhiszeműségét. Nem skatulyázta be az írót, hanem minden új megnyilatkozását újra meg újra elfogulatlanul tette mérlegre. így nem sokkal az Ady-revíziós vita után konstatálta, hogy az irodalom feladatairól kialakított koncepciója sokkal közelebb áll az érett, sok csalódáson átesett, megállapodott gondolkodásmódú Kosztolányiéhoz, mint fiatalabb társáéhoz, József Attiláéhoz, akihez szoros barátság fűzte, vagy a deklaráltan modern Kassáék Lajoséhoz.9 A sorozathoz Kosztolányi életében már csak egyetlen apró írást kell hozzáfűznünk: a jellegzetes Kosztolányi kisprózái írásokat tartalmazó Bölcsőtől a koporsóig című kötetről írott recenziót, amelyben Németh bámulatának adott hangot a publicisztikát magas művészetté nemesítő írástudás fölött: „a kritikus közvetlen-közeiről bámulhatja e kis karcolatokban Kosztolányi semmiképpen sem definiálható írásművészetét. A kritikus ámul és lelkendezik. Itt nincs tárgy, mese, pointe, amiben megkapaszkodhatnék, Kosz6 A kurzus írói egymásról, BMU, 1920. november 5.; A pojácák, BMU, 1920. november 7.; Záróra, BMU, 1920. november 23. 7 Ady-revízió, Erdélyi Helikon, 1929. augusztus-szeptember, 504-508.; Ady zsenije, Erdélyi Helikon, 1930. június, 459-462. 8 Kosztolányi Dezső: A véres költő, BMU, 1922. január 22.6-7.; Két regény (Kosztolányi Dezső: Édes Anna, Hatvány Lajos: Zsiga a családban), Láthatár, 1927. március-április, 30-31.; Kosztolányi Dezső: Édes Anna, Esti Kurír, 1926. december 18.11.; Kosztolányi Dezsőről, A Toll, 1933. szeptember 23. 9 Shakespeare, Kosztolányi és a Pillanat, A Toll, 1930. november 20. 5-8. 225