Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Hazai közegben
írt és rímelt, s aki még avantgárd verseiben is az expresszionizmusig jutott el, amikor a MA költői már lassan a dadaizmuson is túlléptek. Még a nagy port felvert Tiszta szívveit is avultnak érezte. A barátság kialakult, Németh távolodott a bécsi magyar avantgárdtól, s egyre szélesbedett az a közös platform, amelyen mindketten álltak. Ez az új helyzet mindkettejük pályájának alakulása szempontjából döntő változást jelentett. Déry helyét - ami a költészetet illeti - József Attila foglalja majd el, s pár év elteltével nem Kassákban látja majd az író az európai rangú kortárs költőt, hanem a fiatalabb költőtársban. Németh emlékiratában is megemlékezik gyakori bécsi együttléteikről, legnagyobb hangsúllyal a neki, Németh Andornak szentelt szerzői est utáni hosszú beszélgetésüket idézi föl. E beszélgetések során a költői hivatás kérdései hangsúlyosan kerültek elő. Az idősebb barát azokat az elgondolásait osztotta meg ifjabb társával, amelyeket fent dióhéjban összefoglaltunk: „Attila akkoriban ingadozott Erdélyi József és Kassák stílusa között. Igyekeztem meggyőzni arról, hogy a maisták versteóriája steril, és nem folytatható."318 A monográfiában viszont arról olvasunk, hogy a másik végletet sem ajánlotta a költőnek: „A modort Erdélyi Józseftől vette át, kit akkoriban bálványozott. Én viszont féltettem e modortól, figyelmeztettem veszélyeire."319 Jóllehet e két idézet inkább csak azt jelöli meg, mitől tanácsolta el Németh Andor a fiatal József Attilát, annyi nyilvánvaló, hogy eszmecseréik során a modernség valamilyen harmadik, az avantgárdot és az újnépiességet egyaránt meghaladó útját keresték. A levegő ritkult a Bécsben maradt emigránsok körül, a publikációs fórumok megfogyatkoztak. A megélhetési gondok rákényszerítették Némethet arra, ami korábban menyasszonya, illetve felesége kérésére is nehezére esett: német nyelvű orgánumok számára írni. Bizonyos, hogy német nyelvtudása igen magas szintű volt. Úgy látszik azonban, hogy annyira mégsem írt biztonsággal németül, hogy nyelvi lektorálás nélkül ki merjen adni a kezéből szövegeket. Szerencséjére ebben az életszakaszában került jó barátságba a nyelvzseniként is ismert, Kassák körével is jó kapcsolatokat fenntartó, kitűnő fordítóval, Gáspár Endrével. O volt az, aki Németh cikkeit alkalmassá tette az osztrák orgánumokban történő publikálásra. Az író állítása, amely szerint „cikkeimet magyarul írtam, amiket Gáspár hűségesen lefordított",320 túlzásnak hat, nemcsak azért, mert német nyelvtudása az emlékezőt ennél többre képesítette, hanem azért is, mert ilyen közreműködés valószínűtlenül nagy terheket rótt volna Gáspárra, bármilyen nagy lett volna is benne a baráti segítőkészség. Németh ugyanis rendkívül termékeny német nyelvű munkásságról ad számot emlékiratában: „Főleg a Vorwärts-be írtam, ahova Kunfi protezsált be, azután az igen nívós Prager Préssé-be, a Stundé-ba és a Bühnébe (amiket Békessy irányított), majd az Abend című esti lapba, ahova sorozatos riportokat írtam a kokainbarlangokról és egyebekről, írtam a Wiener Journal-ba, a Montag am Mittag-ba, ahol különösen kedveltek, általában mindenhova, ahova csak lehetett. Novelláimat szétküldöztem különböző német lapoknak, és imitt-amott onnan is kaptam honoráriumokat. Sőt, az is előfordult, hogy egyik német lapból átvették a novellámat egy másikba."321 Ha Gáspár Endre mindezeket az írásokat maga fordította volna le, feltételeznünk kellene, hogy titkári teendőket látott el 318 Emi. 621. 319 József Attila, Cserépfalvi, Bp., 1944. 34. 320 Emi. 618. 321 Uo. 105