Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Hazai közegben
rólag novellákat közölt. De kísérletet tett más napilapokkal is. A Magyar Hírlaphoz a kapcsolatot az a Barna Sándor jelentette, aki őt annak idején mint a kiadóhivatal vezetője szerződtette a Bécsi Magyar Újsághoz. Feleky Géza, a lap vezető munkatársa, akivel felvette a kapcsolatot, azonban kockázatosnak ítélte „egy Bécsből érkezett, kommunista hírében álló újságírót"11 munkatársként alkalmazni. Ezért ennek a lapnak is csak külső munkatársa lehetett volna, ami nem elégítette ki Némethet. A Pesti Naplónál még kevesebb sikerrel járt. Laczkó Géza, Kuncz Aladár barátja „meglehetősen hűvösen fogadott, és mikor megtudta, hogy Bécsből jövök, egészen megfagyott. Láttam, hogy itt nincs keresnivalóm."12 A hazai viszonyok közé történő visszailleszkedés a kezdődő Bethlen-konszolidáció feltételei között, a progresszív erők tartós defenzívája folytán lassan, nehézkesen ment végbe. Az író régi baráti kapcsolatainak, korábbi személyi jó viszonyainak életre keltésétől remélte integrálódását a hazai környezetbe. Az időközben hazatért Komlós Aladárral, akivel Bécsben és Berlinben is sokat volt együtt, Komlós törzskávéházában, a Royalban töretlenül folytatta barátságát. Németh még régi galileista kapcsolatait is felelevenítette. így került be az Oktogon kávéház társaskörébe, ahol Rubin Lászlóval abban egyezett meg, hogy dolgozni fog induló lapjába, A Láthatárba. A Bécsben született kapcsolatok közül az egyik legtartósabbnak és legjelentősebbnek a József Attilával kötött barátság bizonyult még akkor is, ha együttes hazatérésük után nem sok alkalmuk volt az együttlétre. Németh, állításával ellentétben, nem 1926, hanem 1927 őszén ismerkedhetett meg József Jolánnal és családjával, mert valószínűleg maga József Attila sem találkozott Jolánnal Bécsből történt hazatérése és Párizsba utazása között. Jolán még akkor utazott el Párizsba, amikor öccse a Hatvány család vendéglátását élvezte. Nem valószínű, hogy József Athla ezzel a felszólítással vált volna el Némethtől a hajóútjuk végén: Lidi nénémnél keress, a Lovag-utcában." Nem felel meg a valóságnak a József Attila című monográfia ama megállapítása sem, hogy „a hazajövetelemet követő első hetekben a Lovag-utcai lakás volt igazi otthonom".13 Kosztolányi és Karinthy közös meglátogatására is minden bizonnyal csak egy évvel később kerülhetett sor. A versesfüzet, amelyben Németh leírása szerint Kosztolányi elragadtatással lapozgatott, a Nincsen apám, se anyám, 1929 februárjában látott napvilágot. A legrégibb irodalmi barátság, a Karinthy Frigyeshez fűződő kapcsolat újraélesztéséről írottaknak annál inkább hitelt adhatunk. „Karinthyval is fel akartam venni az érintkezést - olvassuk az emlékiratban -, ő azonban pillanatnyilag Olaszországban tartózkodott. Pár hét múlva azonban hazaérkeztek. Akkor felhívtam, és utána meglátogattam."14 Karinthyval az 1919 nyaránt történt pesti találkozás után, a bécsi emigráció idején is tartották a kapcsolatot. Németh nagy érdeklődéssel, jóindulattal, és egyúttal kritikus szemmel figyelte barátja írói teljesítményét. A megújult kritikai ügyelem első jele egy 1921. márciusi írása volt. A segítő szándékra a Nevető Dekameront bemutató cikk nyújt példát.15 Amikor az író és felesége Békessy Imre vendégeként Bécsben tartózko11 Uo. 623. 12 Uo. 13 József Attila, Cserépfalvi, Bp., 1944. 60., 81. 14 Emi. 624. 15 Karinthy, BMU, 1921. március 5. 5.; Karinthy Dekameronja, BMU, 1923. június 13. 5. 110