Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Hazai közegben
el a költővel kialakított műhelykapcsolata, amikor József Attila szakított a szabad verssel, s a magyaros vagy a nyugat-európai formák gyakorlása mellett döntött. A róla írt, általa utólag nagy kedvvel kommentált „medália", a Németh Andor, amely vers 1927. szeptember 22-én kelt változatának kéziratát a címzett évtizedekig tárcájában hordta, ugyancsak jambikus, rímes, „csinosan szakaszokra tördelt" költemény. A Nincsen apám, se anyám kötetről írt méltatásában egyetlen teljes terjedelmében, a József Attila-költészet nagyszerűségének példájaként idézett darab a kétstrófás, párrímes 9. számú „medália" volt. De elismeréssel nyilatkozott a magyaros hetesekben írt Tiszta szívvel című versről is, amelytől népdalszerűsége miatt Bécsben még Kassákkal együtt idegenkedett. 1927-től már a népdalok, illetve a japán haiku mintájára alkotott kompozíciókban ismerte föl József Attila legsajátabb tehetségét. A költő ilyen típusú új verseinek születésénél nemegyszer bábáskodott. A bécsi találkozások után kapcsolatuk megújulására 1927 őszén, József Attila Párizsból történt hazatérése után kerülhetett sor. Nagyon valószínű, hogy a költő ekkor ismertette össze barátját nővéreivel, ekkor vezette be a Lovag utcai otthonba: „Abban az időben, mikor én a Lovag-utcai lakás mindennapos vendége voltam, már elcsitultak a nagy viharok - írja Németh a József Jolán és Makai Ödön, illetve a költő és a gyámja közötti perpatvarokra utalva -.. .a testvérek cinkosa voltam az M. ellen irányuló összeesküvésben. Ha megjelent, »lapultunk«. Nem a valóságban, hanem »érzésben«. S ha elment, úgy zsibongtunk, persze megint csak képletesen, mint az iskolásgyerekek, amikor a tanító elhagyja a tantermet... Sátortáborrá toltuk össze a karosszékeket, bogyókét puha fészekké párnáztuk, ott tollászkodtunk, terveket szőve, verseket mondogatva, alkonyaiig. Vacsorára megjött az ügyvéd, aztán újra eltávozott. Mi meg lementünk csatangolni, vagy beültünk az Angol kávéházba, bábáskodni Attila verseihez. Ezekből az esztétikai vitákkal fűszerezett csatangolásokból születtek a Medáliák."48 Az emlékirat szerint is úgy kezelte őt József Attila családja, „mint hozzájuk tartozót. Ahányszor felszaladtam hozzájuk, ott tartottak ebédre-vacsorára... vagy elfoglaltam a legmélyebb fotelt, vagy leültem a zongorához. Később, mikor már fordító lettem, Jolánnak diktáltam órák hoszszat a fordításomat."49 Arról, hogy ez a szoros baráti kapcsolat akkor is folytatódott, a rendszeres találkozások akkor sem maradtak el, amikor a költő egy újabb családi konfliktust követően elhagyta a Lovag utcát, és egy ideig tartó hajléktalan hányódás-vetődés után albérletbe költözött, Vágó Márta emlékezéséből is értesülhetünk: ,Végre Attila is megjelent - írja egy 1928 nyár eleji találkozásukról -, teljesen kótyagos állapotban a verstől, a kialvatlanságtól és a csalódástól, hogy barátja Németh Bandi - akinek a kávéházban megmutatta a verset -, nem volt kellőleg elragadtatva, nem annyira, amennyire várta, szerette volna."50 Rendszeres találkozóhelyük volt a Szegő-iroda is, Németh Andor későbbi feleségének és sógornőjének Jókai téri lakása, ahol az írók gépbe diktálták műveiket. „Úgy emlékszem - írja József Attiláról Szegő Judit -, a Medáliákkal jött fel először. Bandival Banzájjal, ahogy Atüla tréfásan szólítgatta Németh Andort - visszavonultak a másik szobába, s órák hosszat nem jöttek elő. ízlelgették, csiszolgatták a verseket, vitatkoz48 Németh Andor: József Attila, Cserépfalvi, Bp., 1944.62-63., 73. 49 Emi. 631. 50 VÁGÓ Márta: József Attila, Szépirodalmi, Bp., 1975. 92. 121