Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Hazai közegben
A legszebb baráti ajándékot kétségtelenül Fényes Samu kapta Németh Andortól. A Diogenes szerkesztőjétől, aki a Bécsi Magyar Újság megszűnte után egyre nehezebb anyagi helyzetbe került író számára rendszeres publikációs fórumot és tőle telhető, szerény anyagi segítséget nyújtott, 1926-os hazaköltözése folytán útjai elkanyarodtak. Mivel a hazatért emigráns esetleges bécsi kiruccanásaival kapcsolatban nem rendelkezünk információkkal, nem tudhatjuk, milyen mértékben maradt fönn közöttük a személyes érintkezés. Fényes az évek elteltével még inkább kiesett a magyar irodalom eleven áramából. Talán ez a körülmény magyarázza, hogy hozzá fűződő kapcsolatának késői szakaszáról Németh nem tartotta fontosnak említést tenni emlékiratában. Csak évekkel a Diogenes szerkesztőjének halála után, József Attiláról írott első monográfiájának a bécsi emigrációt rajzoló fejezeteiben elevenítette föl emlékét. Szép emberi gesztusként értékelhetjük tehát részéről, hogy az idős író elszigetelődésének tudatában vállalkozott arra a nem kis erőfeszítésre, hogy mintegy utószóként vagy függelék gyanánt könyvnyi méretű átfogó elemzést készítsen a bécsi idősebb barát saját kiadásban megjelentetett összes művei végére. Lehetséges, hogy a művek szövegét Fényes Samu nem személyesen nyújtotta át, még csak nem is valamelyik ismerőssel küldte, hanem postán adta fel, s így kérte föl közreműködésre egykori pártfogoltját. Erre utal a függelék bevezetője: „egyszerre köteteket hozott a posta, regényeket, drámákat és elbeszéléseket, egy hosszú emberélet írásbafoglalt lázadásait."139 A kézirat elküldése és a felkérés után azonban az író Bécsbe utazott, hogy személyes beszélgetések során pontosíthassa, ellenőrizhesse és kiegészíthesse az írásos információkat: „Ez az ösztönös rokonszenv, a családi és baráti összetartozás alapja hajtott fel Bécsbe, hogy mégegyszer átbeszéljem az életet, mindazt, ami volt és ami jön, azzal, akivel e sorokban foglalkozom."1“ A Bécsben 1931 tavaszán napvilágot látott, januárra keltezett terjedelmes pályarajz a Fényes Samu és írásai. Néhány elemzés címet viselte. A tartósan Bukarestben tartózkodó Németh az általa írt könyvecskét 1931. április közepén kapta kézhez: „Fényes bácsitól kaptam 4 példányt 152 oldalas könyvemből. Jóképű kis könyv lett" írta Szegő Juditnak április 18-án kelt levelében.141 A128 nyomtatott oldal terjedelmű kis könyv szerkezeti aránytalansága szembeötlő. Bizonyos műveket, mindenekelőtt az első színpadi sikert, a Kuruc Feja Dávidot és a legjelentősebb regényt, amelyről méltatást is írt a Bécsi Magyar Újságban, a Jidli első változását a szerző aprólékosan tárgyalta. Más műveket részletesen elemzett. Sok esetben megelégedett azzal, hogy alkotásokat az annotáció rövidségével összefoglaljon, számos művet csak felsorolásszerűen érintett, s a terjedelmes életmű sok termékét említetlenül hagyta. Az aránytalanságot ő maga is tisztán láthatta, mert írása végén így mentegetőzött: „Szubjektiven ragadtam ki a tíz kötet anyagából azt, ami a legjobban megkapott s a teljesség helyett inkább arra törekedtem, hogy az egyes művek részletesbe menő elemzésével mutassak rá fontosságukra. Az olvasót kérem, ne is tekintse munkámat egyébnek, mint aminek szántam: a velem egykori generáció s a régi fegyvertárs hódolatának, apró vignettának, amelyet áhítattal rajzolok."142 Aránytalanságaival, a művek nyilvánvaló és eltökélten előzékeny túlértékelésével együtt is ez a kis könyv versenytárs nélkül a legalaposabb áttekintés, amellyel Fényes Samu munkásságáról rendelkezünk. 139 Fényes Samu és írásai. Néhány elemzés, Wien, 1931.21. ■“ Uo. 22. 141 Németh Andor levelei Bukarestből - kézirat. 142 Fényes Samu és írásai. Néhány elemzés, id. kiad., 128. 143