Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Hazai közegben
,Viszont amit Fenyő Attilával művel, az olyan kajánság, ami még innen néhány száz kilométerre a Japántól is felháborít. Egészen eltekintve attól, igaza van-e abban, amit Attila világnézeti programosságáról illetve annak művészi erőszakolásáról tart (s nyilván nincs igaza) akkor is tudatos rosszhiszeműség számító alkalmazkodásnak állítani be azokat az utólagos javításokat, amiket szokása szerint már megjelent versein végez. Akiben annyi kajánság van, mint ennek az okvetetlenkedő és igen rosszul megírt Figyelőnek az alkotójában, nem is lehet jó költő, mintahogy nem is lehet Attila igazán spontán képalkotó fantáziájával az ő kínnal-keserwel létrehozott, centrumukban szánalmas szürke ódaköltészetét összehasonlítani. Minden oka megvan az embernek azt hinni, hogy Babitsnál akarta magát behízelegni ezzel a felesleges kis cikkel: hiszen ha ezerszer igaza volna, akkor sem illene nekimennie a nagy nyilvánosság előtt így, ezen a hangon annak a társának, akivel együtt nyomorog a Japánban. Na most kitöltöttem a dühömet." Azon túl, hogy a szélkakasságnak, a politikai állhatatlanságnak a versek átírása kapcsán széliében terjedő vádjától megvédte barátját, ez a levél világosan mutatja, hogy a Döntsd a tőkét, ne siránkozz mozgalmi költőjének tehetségével annak ellenére is tisztában volt, hogy az elkötelezett irodalomtól általában, és ezen belül József Attila pártosságától a legkevésbé sem volt elragadtatva. Minőségérzékét nem tévesztették meg politikai vagy ideológiai fenntartásai. Emlékezete azonban alaposan megcsalta Németh Andort, amikor azt állította, hogy Bukarestbe kiküldték neki a József Attila által szerkesztett Valóság című lapot, s hazatérve tudta meg, hogy a költő belépett a pártba, s a folyóirat megjelenését az illegális kommunista párt támogatta. A lap ugyanis csak 1932 nyarán, azaz egy év múlva látott napvilágot. Ha csakugyan külföldön, postai úton kapta meg ezt a számot, az egy későbbi külföldi útja során történhetett. Ha igaz az, hogy a Shakespeare, Kosztolányi és a pillanat című írását 1930 őszén burkolt figyelmeztetésnek szánta József Attilának, miután értesült az illegális kommunista pártba történt belépéséről, akkor ennek az értesülésének a keltezése sem tekinthető korrektnek. Németh Andor másokkal is fenntartott levélbeli kapcsolatot, s röviden reagált a Szegő Judit beszámolóiban szereplő eseményekre is. Levelei így elszórtan telítve vannak a kor budapesti irodalmi viszonyaira vonatkozó reflexiókkal. Érdeklődése középpontjában természetesen a Hadik állt, ahová még külföldi útja előtt bevezette barátnőjét. Szegő Judit otthonosan mozgott a Karinthy-páholyban, eljárt az összejövetelekre, részt vett a kártyajátékokban, üzeneteket közvetített, felszedte a pletykákat, apró híreket, és megírta azokat Bukarestbe. Idézett levelében Déry Tibort is beavatta ezekbe a pletykákba. Március 2-i levelében Németh azt kérdezte „Jucitól": „Mit csinál a Hadik?" Április 18-án azzal kezdte levelét, hogy megköszönte „a Hadikriportot". Németh beszámolt Fényes Samu ajánlatáról, hogy szívesen kiadna tőle darabot, hogy Zsolt Béla Gerson és neje című művét, amelyről kedvező recenziót írt, kiközvetítette egy bécsi kiadóhoz. Megkérdezte partnerét, hogy megjelent-e Hont Ferenc estélyén, és hogy Hont szavalta-e az ő Lovacska című versét, amelyre joggal volt büszke.205 Levelezésében rendszeresen írt, a részletekre nagy figyelemmel, gondosan, naplószerű pontossággal tudósított élete folyásáról és fogalmazta meg véleményét. E leveleknek köszönhetően felbukkantak és rögzíthetővé váltak az író szellemi arcának olyan vonásai, amelyek a bukaresti utazás nélkül rejtve maradtak volna előttünk. 205 A fejezetben idézett leveleket Németh Andor Szegő Juditnak küldte 1931 tavaszi hónapjaiban - kézirat. Vő. kötetünk 103. oldalát (312. jegyzet). 169