Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Hazai közegben
szerkereskedő szerelmi sikere egyúttal a tisztes középszer diadalát, az élet unalmának eluralkodását is jelenti a kávéházi bohémség fölött. Rapaport gyógyítói stratégiája ezen a téren a Németh emlékiratában megőrzött emléktöredékek tanúsága szerint a bohémnek a polgár fölötti fölényérzete szétzúzásán alapult. A terapeuta azt igyekezett bebizonyítani betegének, hogy a polgári életforma korántsem olyan helyhez kötött, bornírt; a kávéházban lebzselő dologtalan írástudóé, munkanélküli íróé pedig korántsem olyan szabad, mint azt a novella szerzője hiszi.14 A Bukarestből hazatérő Németh visszanyerte munkalendületét, anyagi helyzete lassan rendeződött, ráébredt, hogy a helye „Szegő Juci" mellett van, akinél „fél napokat tölt".15 A Lili-szerelemből Rapaport mégsem gyógyította ki. Az 1942-ben megjelent Egy foglalt páholy története legszebb lapjait az író e fájó emlék felelevenítésének szentelte. A barátság, amely Németh Andort Arthur Koestlerrel összekötötte, még Bécsben kezdődött, amikor a magyar származású, a Bécsi Magyar Újságot olvasó diák felfigyelt az író cikkeire és tárcanovelláira. Személyes találkozásaik félbeszakadtak, amikor Koestler 1926. április 1-jén lelkes cionistaként Palesztinába utazott, Németh pedig hazatért Budapestre. Barátságuk azonban a földrajzi távolság ellenére sem veszített erejéből. Ha Koestler Közel-Keletről vagy Közép-Keletről időközönként a magyar fővárosba utazott, felkereste Némethet (1927 tavaszán és nyarán). Az író, ahogy más kedves ismerőseit, például József Attilát vagy Déryt, ifjú barátját is elcipelte a Hadikba. Koestler jelen volt egy olyan megbeszélésen (1928 júniusában), amelynek során Németh megegyezett a Karinthy-páholy egyik törzsvendégével, dr. Baron Gyulával, egy orvosi lap szerkesztőjével, hogy kidolgozza annak detektívregény-témáját. A szűkös anyagi helyzetben lévő író rendszeres anyagi juttatás fejében vállalta a regény megírását. ígéretet tett arra, hogy a regény honoráriumából, némi haszonnal együtt visszafizeti az előleget. A történet, amely egy Guarnerius-hegedű körüli bűnügyi bonyodalmakból szövődik, Koestlernek is megtetszett. Visszatérve Palesztinába, megírta a regény egy változatát és azt megküldte Németh Andornak. Az író is elkészítette a maga változatát, s Déry Tiborral Berlinbe vitette ki Koestlernek, aki közben, kiábrándulva a cionizmusból, és bekapcsolódva a kommunista mozgalomba, a német fővárosban telepedett le. Ezt a Németh-féle variánst fordította le Koestler németre és dolgozta át, majd jelentette meg folytatásban a Münchener Illustrierten Presseben Wie ein Mangobaumwunder cím alatt. A Koestler-átdolgozta változat magyar fordításban ugyancsak napvilágot látott, először folytatásban, a Pesti Hírlap képes mellékletében. Baron Gyula joggal vette rossz néven, hogy Németh nem értesítette őt a regény megjelenéséről, nem fizette ki a neki járó részesedést, és főleg, hogy nem fizette vissza az előlegként folyósított összeget. Ez utóbbi követeléséhez ragaszkodva, elállt minden további anyagi igényétől. Nem valószínű, hogy az író le akarta tagadni Baron előtt a könyv megjelenését és nem akarta visszafizetni a tartozást. Berlinből küldött első levelében valószínűleg a folytatásos német nyelvű detektívregény-közlés egyik példányát küldhette haza, jelezve, hogy a lap a könyvváltozat megjelenését is hirdeti. Óva intette Szegő Juditot, nehogy Baron kezébe kerüljön a német lapszám. Nem azért, mintha végképp le akarná tagadni előtte 14 Lengyel András: i. m., 183-186. 15 Emi. 651. 179