Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)

Hazai közegben

szerkereskedő szerelmi sikere egyúttal a tisztes középszer diadalát, az élet unalmának eluralkodását is jelenti a kávéházi bohémség fölött. Rapaport gyógyítói stratégiája ezen a téren a Németh emlékiratában megőrzött emléktöredékek tanúsága szerint a bo­hémnek a polgár fölötti fölényérzete szétzúzásán alapult. A terapeuta azt igyekezett be­bizonyítani betegének, hogy a polgári életforma korántsem olyan helyhez kötött, bor­­nírt; a kávéházban lebzselő dologtalan írástudóé, munkanélküli íróé pedig korántsem olyan szabad, mint azt a novella szerzője hiszi.14 A Bukarestből hazatérő Németh vissza­nyerte munkalendületét, anyagi helyzete lassan rendeződött, ráébredt, hogy a helye „Szegő Juci" mellett van, akinél „fél napokat tölt".15 A Lili-szerelemből Rapaport még­sem gyógyította ki. Az 1942-ben megjelent Egy foglalt páholy története legszebb lapjait az író e fájó emlék felelevenítésének szentelte. A barátság, amely Németh Andort Arthur Koestlerrel összekötötte, még Bécsben kezdődött, amikor a magyar származású, a Bécsi Magyar Újságot olvasó diák felfigyelt az író cikkeire és tárcanovelláira. Személyes találkozásaik félbeszakadtak, amikor Koestler 1926. április 1-jén lelkes cionistaként Palesztinába utazott, Németh pedig haza­tért Budapestre. Barátságuk azonban a földrajzi távolság ellenére sem veszített erejéből. Ha Koestler Közel-Keletről vagy Közép-Keletről időközönként a magyar fővárosba uta­zott, felkereste Némethet (1927 tavaszán és nyarán). Az író, ahogy más kedves ismerő­seit, például József Attilát vagy Déryt, ifjú barátját is elcipelte a Hadikba. Koestler jelen volt egy olyan megbeszélésen (1928 júniusában), amelynek során Németh megegyezett a Karinthy-páholy egyik törzsvendégével, dr. Baron Gyulával, egy orvosi lap szerkesz­tőjével, hogy kidolgozza annak detektívregény-témáját. A szűkös anyagi helyzetben lévő író rendszeres anyagi juttatás fejében vállalta a regény megírását. ígéretet tett ar­ra, hogy a regény honoráriumából, némi haszonnal együtt visszafizeti az előleget. A történet, amely egy Guarnerius-hegedű körüli bűnügyi bonyodalmakból szövődik, Koestlernek is megtetszett. Visszatérve Palesztinába, megírta a regény egy változatát és azt megküldte Németh Andornak. Az író is elkészítette a maga változatát, s Déry Tibor­ral Berlinbe vitette ki Koestlernek, aki közben, kiábrándulva a cionizmusból, és be­kapcsolódva a kommunista mozgalomba, a német fővárosban telepedett le. Ezt a Né­­meth-féle variánst fordította le Koestler németre és dolgozta át, majd jelentette meg folytatásban a Münchener Illustrierten Presseben Wie ein Mangobaumwunder cím alatt. A Koestler-átdolgozta változat magyar fordításban ugyancsak napvilágot látott, elő­ször folytatásban, a Pesti Hírlap képes mellékletében. Baron Gyula joggal vette rossz né­ven, hogy Németh nem értesítette őt a regény megjelenéséről, nem fizette ki a neki já­ró részesedést, és főleg, hogy nem fizette vissza az előlegként folyósított összeget. Ez utóbbi követeléséhez ragaszkodva, elállt minden további anyagi igényétől. Nem való­színű, hogy az író le akarta tagadni Baron előtt a könyv megjelenését és nem akarta visszafizetni a tartozást. Berlinből küldött első levelében valószínűleg a folytatásos né­met nyelvű detektívregény-közlés egyik példányát küldhette haza, jelezve, hogy a lap a könyvváltozat megjelenését is hirdeti. Óva intette Szegő Juditot, nehogy Baron ke­zébe kerüljön a német lapszám. Nem azért, mintha végképp le akarná tagadni előtte 14 Lengyel András: i. m., 183-186. 15 Emi. 651. 179

Next