Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Hét bő esztendő
tak. Az író Berlinből történt hazatérése után nyilván az indokoltnál több időt és energiát fordított a tehetsége természetéhez amúgy sem igazán illő további „filléres" regények megszövegezésére. E tevékenysége 1933-ban új lendületet kapott, amikor Arthur Koestler a Szovjetunióból hazatérve, Bécset és a szlovákiai Kálnát érintve, 1933. június végén Budapestre érkezett, és hosszabb időt, közel három hónapot töltött Németh társaságában a magyar fővárosban. 1933 júniusában Németh Andor József Attilával együtt részt vett az írók Gazdasági Egyesülete által Lillafüreden rendezett, majd Pakots József, az IGE főtitkára hirtelen halála miatt félbeszakadt írókongresszuson. József Attila csak június 17-én tért vissza Budapestre Lillafüredről és ezután, 18-án, vasárnap következett be élettársának, Szántó Juditnak az öngyilkossági kísérlete. A nevezetes barkochba-eset, amelynek során az egyik változat szerint Németh Andor, a másik szerint Szegő Judit faggatta ki a Jókai téri lakásban a költőt a tragikus eseményről, ezen a napon történt. Érdekes, hogy emlékezésében Koestler a barkochbázást saját magának tulajdonítja. Ha - mint ez kevéssé valószínű - ő lett volna a kérdező, akkor június 18-án legkésőbb már Pesten kellett volna tartózkodnia. Sőt, már június 13. előtt is, hiszen József Attilával 1933-as tartózkodása idején ismerkedett meg, s a költő 18-án aligha válaszolgatott volna egy számára ismeretlen vagy újonnan megismert személy kérdéseire. Koestler mindenesetre hosszabb időre megállapodott Budapesten. Közös terveik megvalósítása érdekében célszerűnek látszott némi publicitást teremteni az Egon Erwin Kisch példáját követő „száguldó riporternek", s Németh Andor, ahogy néhány évvel korábban a Literaturában Révész Andorral, most A Hír című bulvárlapban Arthur Koestlerrel folytatott beszélgetését írta meg egy riportban. Az írás a lap július 4-i számában jelent meg, ahol a Szántó Judit öngyilkossági kísérletét és a nyomában keletkezett pletykákat elsimítani akaró, Lengyel András szerint Békeffi László által írt cikk is napvilágot látott.55 Békeffi József Attila barátja volt, így nagyon valószínű, hogy Németh Andor figyelemfelkeltő riportja is a költő közvetítésével került a lapba. „Németh elmeséli benne Koestler Budapestre érkezésének történetét, kisportrét ad róla, majd Koestler érdekesnek vélt úti kalandjairól számol be - erősen depolitizált modorban, kuriózumokra figyelve. A cikk végén egy rövidke fejezet Koestler írói munkájáról és terveiről is szól."56 Talán arra számítottak, hogy a figyelemfelkeltő cikk nyomán Koestlernek módja nyílik akár több úti beszámolót közölni magyar sajtóban. Ez a várakozásuk nem teljesült. De Koestler nem üres kézzel jött Budapestre. A riportban arról számolt be, hogy szovjetunióbeli útja során egyebek között egy színdarabot írt, Ultimátum címmel. E darab sorsának alakulása mindennél jobban megmutatja annak a munkatársi, társszerzői viszonynak a természetét, amely a két barát között az évek során kialakult. Koestler így jellemzi kapcsolatukat: „a következő tíz évben intim és bizarr barátság kötött össze minket, amely egyformán magában foglalt irodalmi együttműködést, a lét abszurd oldalának hasonló szemléletét és közös nyomort. Budapesti tartózkodásom alatt, később pedig Svájcban és Párizsban mindvégig elválaszthatatlanok maradtunk, s közös barátaink 55 A Sarkvidéktől Bukharáig. Hevenyészett intervju egy magyar globetrotterrel. Kis táska, portable gép és kéziratok, A Hír, 1933. július 4. 8-9. 56 Lengyel András: A törvény és az üdv metszéspontjában, Nap, Bp., 2007.193. 190