Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Hét bő esztendő
anglicizmusokkal, de amellett nagyon olvasható, sőt érdekes. Természetesen nem volt olyan művészi próza, mint a Szomoryé, csak bizarr. Erről a könyvről Babits legnagyobb elképedésére igen kedvezően nyilatkoztam a Nyugat-ban, de írtam róla a Literatúrá-ban és más lapokban is. Szóval, lanszíroztam Zsuzsát."82 S csakugyan, a Nyugatban nem túl hosszú, de dicsérő kritika jelent meg az író tollából az Amiről az Isten megfeledkezett című regényről.83 Sőt több más könyvvel együtt A Tollba is írt róla méltatást. A Nyugatban publikált kritika is méltató volt, de mértéktartó módon. A Toliban megjelent írásban viszont a szerző nem fékezte lelkesedését a regény (vagy inkább az idő közben meghódított írónő?) iránt.84 A legeltökéltebb apológiát mégis az emlékiratban is említett Literaturacikkben fejtette ki, amely - műfaját tekintve - interjú volt. A beszélgetés konklúziójaként Németh nem kevesebbet állított, mint hogy a regény szerzője „egy csapással első írónőink közé emelkedett".85 De ha irodalmi vonatkozásokra hivatkoztam, akkor nem nélkülözhető a kárvallott Zsuzsa szakítást követő „bosszújának" említése sem. Érdekes, hogy az írónő Németh Andorral is kissé úgy járt, ahogyan regénye önéletrajzi hősnőjéről nyilatkozta: „Szerettük egymást, amíg megjött Patricia, a [szerető] felesége és visszavette tőlem." Azzal a különbséggel, hogy az életbeli Patríciát ezúttal Szegő Juditnak hívták. Koestler szerint a bárónő Az angyal címmel novellát írt, amelyben karikatúrát rajzolt Németh Andorról, „szent tarhás"-nak minősítve volt szerelmét. A harmincas évek derekán Németh Andor magánélete a harmincas évek derekára végre konszolidálódott. Kritikusként, publicistaként és íróként egyaránt nevet, megbecsülést szerzett. Közírói tevékenysége érett, magabiztos és kiegyensúlyozott írástudónak mutatta. A Nyugat, ha nem is sűrűn, de folyamatosan közölte írásait, fő publikációs fórumának mégis, továbbra is A Toll számított. A lap, az író korábban idézett, A Toll jampeces stílusát beismerő, utólagos kritikus és önkritikus megjegyzései dacára is, egész fennállása alatt fontos bázisul szolgált Németh kritikusi tevékenységéhez. Ezt a türelmes, liberális szellemet köszönte meg az író a lap tízéves jubileumára írt köszöntőjében.86 Témái kiválasztásában nyilván fontos szerepe volt a könyvpiaci kínálatnak, a szerkesztőségi megrendelésnek, de ő maga is alakította azoknak a szerzőknek a körét, akikre kritikusként rendszeresen és folyamatosan figyelt. Közülük háromtól, talán éppen azoktól, akik legközelebb álltak hozzá, Kosztolányi Dezsőtől, József Attilától és Karinthy Frigyestől néhány év múlva végső búcsút kellett vennie. Utolsó pályaszakaszukról írott kritikáit, esszéit, örökségük ápolásában végzett tevékenységét később, összesítve teszem mérlegre. Hármukon kívül azonban más írók is figyelmének előterébe kerültek: Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Márai Sándor, Zsolt Béla, Kassák Lajos és Füst Milán pályáját az átlagosnál nagyobb érdeklődéssel követte. 82 Emi. 663. 83 Madarassy Zsuzsa: Amiről Isten megfeledkezett, Nyugat, 1933. december 16. (24. sz.) 610. 84 Madarassy Zsuzsa: Amiről Isten megfeledkezett, A Toll, 1934. január 5. (VI. évf. 1. [70.] sz.) 53. 85 Négyszemközt Madarassy Beck Zsuzsa bárónővel, Literatura, 1934. január, 19-20. 86 A tízéves Toll, A Toll, 1938. január 10. (X. évf. 1. sz.) 1-2. 198