Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)

Három év feszített üzemmódban

HÁROM ÉV FESZÍTETT ÜZEMMÓDBAN Az Újság munkatársa A fórum, amelyben A kegyenc méltatása megjelent, 1936-ban alapvetően kiszélesítette Németh publikációs lehetőségeit. A József Attila és Ignotus Pál által szerkesztett Szép Szó tágra nyitotta kapuit az író előtt. A Tolinál igényesebb, gondosan szerkesztett, rend­szeresen megjelenő folyóirat szocialista-liberális népfrontos szellemisége, harcos hu­manizmust és antifasizmust hirdető programja, urbánus karaktere közel állt személyes beállítottságához. Második emigrációjáig rendszeresen publikált a folyóiratban, a leg­sűrűbben 1936-ban jelentek meg itt írásai. Az év végén azonban egy újabb orgánum is kitárta előtte ajtaját: az Újság című napilap. „Az év vége felé - éppen Horváthéknál vol­tunk - Zsolt Béla közölte velem, hogy Márai Sándor otthagyta az Újságot, és hogy ő igyekezni fog, hogy én foglaljam el a helyét. Másnap felhívott Ágaihoz [a laptulajdonos Ágai Bélához - TGy], és megállapodtunk egymással. Márai Kosztolányi helyét töltötte be a Pesti Elírlapnál. Mikor értesült róla, hogy az Újsághoz kerültem, randevút beszélt meg velem, hogy kioktasson, hogyan viselkedjem az Újságnál" - olvassuk az emlékira­tokban.1 Némethet a laptulajdonos fenntartásokkal fogadta, s csak próbaidőre szerződtette. A lap alkalmazottai ennek megfelelően szintén tartózkodóan viszonyultak az újonnan jött munkatárshoz. Nemigen tarthatták alkalmasnak arra, hogy pótolja Márait, a távo­zó sztárújságírót. Németh egy Déry Tiborhoz intézett késői levele részletesen felidézi azt a feszültségekkel terhes viszonyt, amely őt a laphoz fűzte. Nem vállalta azt az újság­írói robotot, amelyet Márai elvégzett. O csak „hébe-hóba" hozott cikket, és nem „nap mint nap", ahogy Márai. De Zsolt Béla protezsáltja volt, s ezért Ágai eltűrte a jelenlétét annak ellenére, hogy felesége, akinek nagy beleszólása volt a lap irányításába, minden­áron szabadulni akart tőle. Ágai „hónapról hónapra meghosszabbította a felmondást, így éltem felmondásban, majdnem másfél esztendeig." Ányagi megbecsültsége is en­nek megfelelő volt: „Nem volt nagy a fizetésem, talán tizedannyi, mint Márainak és szá­zadannyi írói presztízsem sem, mint neki." „Közben mindenki panaszkodott rám, aki csak Ágaival beszélt. »Abszolúte nem tudom, hogy mire használjam«, fakadt ki egyszer. »Már a harmadik cikket írja József Attila piszkos lábáról. Nem újságíró«."2 Ha ebből az emlékezés-részletből azt a következtetést vonnánk le, hogy Németh An­dor az Újságban silány dolgokat tett közzé, vagy hogy a lap világszinten állt, s csak a publicisztika első vonalával dolgoztatott, alapos tévedésbe esnénk. A „József Attila pisz­kos lábáról" írott cikkek az a két írás lehetett, amely a költő haláláról, temetéséről szólt, 1 Emi. 677. 2 Három év Pesten (Levél Déry Tiborhoz) - emlékiratszerű vallomás levélben. Megjelenés előtt a Déry Tibor 1950-1955 közötti levelezését közreadó kötetben. 223

Next