Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Három év feszített üzemmódban
is.47 A költészetet és a tragikus életfordulatot a Szép Szó József Attila emlékének szánt számába írt cikkében hozta szoros összefüggésbe, ahol a Victor Hugótól származó, a költő által fordított „La conscience humaine est morte" („Az emberi értelem halott") sort Németh öngyilkosságra biztató egyik utolsó utasításként tárgyalta.48 A halott barát emlékének ápolása érdekében kifejtett erőfeszítéseinek másik csoportja azokból a gondolatmenetekből állt, amelyek az életmű értelmezését vállalták magukra. A kultikus és a kritikai megközelítésmód Németh írásaiban összefonódott, ezért példákként itt újra felsorolhatnám a kultikus vonatkozásban már idézett írásokat. Annál inkább, mert a halálkultusz jegyében fogant életmű-értelmezések természetes módon azokat a verseket részesítették megkülönböztetett figyelemben, amelyekben a betegséggel való viaskodás, az életkudarc tragikus felismerése, s általában az öngyilkosság örvényébe való beleszédülés volt tetten érhető, tehát a költő utolsó éveinek termése. Beszédes címe folytán e csoport jellemzésére az Újságba írt, a halhatatlan, világszerte ismert, kiemelkedő szerzők számára fenntartott „Mit illik... tudni" sorozatba illeszkedő, az életművet hét pontban összefoglaló írást emelem ki.49 Németh Andor másik döntő hozzájárulása a József Attila-értelmezéshez a húszas évek végi tiszta költészeti korszak jelentőségének felismerése és következetes kiemelése volt. Ennek legszebb példája a Medáliák ciklusról írt, önéletrajzi vonatkozásokat sem nélkülöző tanulmány.50 A József AttiJa-utóélet gondozásának keretébe tartozó tevékenységének harmadik eleme József Attila verseinek első összkiadása köré rendezhető el. Hogy mikor és milyen körben merült föl a kiadvány elkészítésének ötlete, erre Szántó Judit emlékiratában találunk utalást: „amikor Athla meghalt, Ignotus Pál, a Szép Szó szerkesztőivel együtt Németh Andor lakására engem felhívattak... Attila hátramaradt írásai után nyújtották ki csápjaikat és mikor felmentem, arról beszéltek, hogy Atüla verseinek kiadása milyen sorrendben, hátulról előre, vagy elölről hátúira legyen-e összeállítva." A találkozásra a december 8-i miskolci Szép Szó est után került sor. Szántó Judit emlékezésén túl Németh Andor emlékirata is erre enged következtetni: „Mikor hazajöttem, Judit látogatott meg bennünket. Felettébb hisztérikusan viselkedett... Aztán elhozták hozzánk Attila néhány ingóságát... Jolán elhozta nekem Attila hátrahagyott papírosait. Gondosan végigböngésztük őket."51 „Megmondtam ezeknek az uraknak, hogy addig nem nyugszom, amíg ez a könyv Cserépfalvihoz nem kerül" - folytatja emlékezését Szántó Judit - „»Miért haragszik énrám?«- kérdezte Németh Andor. »Nem magára haragszom, én mindenkire haragszom. Jobban ismerte maga az életünket, mint bárki ezek között. És fáj nekem ezek között látni magát«. Németh Andornéval maradtam egyedül, aki igyekezett megnyugtatni. Ebben is persze az dominált, hogy Attila verseit ne más, a férje állítsa össze. Magyarországon a legjobb esztéta mégis csak Németh Andor és én nem gondolhattam arra, hogy Németh Andor, aki barátja volt Attilának, hanem verseit életében ő értette leginkább."52 47 Ki kap, ki nem kap? A Baumgarten-díjkiosztás előestéjén, Újság, 1938. január 18. 48 A semmi ágán, Szép Szó, 1938. január-február (21. sz. 6. köt. 1. füzet) 31. 49 Mii illik József Attiláról tudni? Újság, 1937. december 12. 31. 50 Medáliák, A Toll, 1938. február 20. (2. sz.) 47-51. 51 Emi. 683. 52 Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés, Argumentum, Bp., 1997.128-129. 234