Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Három év feszített üzemmódban
A megbízást valóban Németh Andor kapta: „Összes műveinek kiadására 1938. február 26-án kötöttünk megállapodást József Etelkával és Jolánnal - írja Cserépfalvi Imre, a kiadó. - Németh Andorra bíztam a kötet szerkesztését, hiszen őt Attila rendkívül sokra becsülte, s a Szép Szó irodalompolitikájának kialakításában is szerepet játszott. Attila verseinek fő tanácsadója, bírálója volt, igazán talán hozzá állt legközelebb életében. A legnagyobb tekintélynek ismerte el. A szerződésben az állt, hogy május 15-re a könyvnek meg kell jelennie, hogy a könyvnapon szerepeljen. Magyarán: május elsejére kellett kinyomtatni a könyvet. Rendelkezésre állt tehát a versek összegyűjtésére, sajtó alá rendezésére, kinyomtatására, bekötésére: 64 nap! S az 576 oldalas, egészvászon kötéses könyv május elsejére elkészült, s a könyvesboltok kirakatába került."53 A munka menetére Németh Andor így emlékezik: „Cserépfalvi elhatározta, hogy kiadja József Attila összes verseit. Én nem összes versre gondoltam, hanem egy válogatott kötetre, mert az volt a célom, hogy ez a kötet elsősorban azt bizonyítsa be, milyen nagy költő volt József Attila. így hát meglehetősen szuverénül jártam el Attila fiatalkori zsengéivel, azokból alig vettem fel valamit, sőt a későbbi, még kiforratlan korszakából is csak keveset. Mindezt azért, hogy minél jobb formában mutassam Attilát. Lehet, hogy kissé túl finnyás is voltam, túl szűkmarkú, Jolán azonban túljárt az eszemen, és sok olyan verset is becsempészett a kötetbe, amiket én nem tartottam méltónak Attilához."54 Németh Andor szerkesztői koncepciója teljes mértékben méltányolható. Nemcsak szűrni igyekezett a korai, középszerű versanyagot, hanem a jobb összhatás kedvéért a kronologikus renddel szakítva meg is fordította a versek közlési sorrendjét. Lényegében a Medvetánc anyagával kezdődik a gyűjtemény. Ezután a Nagyon fáj és az utolsó versek következnek, s csak a kötet végét foglalja el a korai kötetek anyaga. A kiadvány címébe azért került bele a „válogatott írásai" kifejezés, mert Németh Andor a gyűjteménybe beemelt részleteket a költő értekező prózájából is. A kiadványt szerkesztői utószó zárta.55 Az utószóban Németh magyarázta kiadási elveit, s egyúttal újra felvázolta a költő fejlődésrajzát. A kötet fogadtatása igen kedvező volt. A kritika figyelmét természetesen az értékeknek az a bámulatos gazdagsága kötötte le, amely - hitelesítve a költő kultuszát - igen gyorsan a közönség rendelkezésére állt. A szerkesztői munkát mintegy mellékesen, röviden méltatták a kritikusok. Németh csak egy-két kritikai megjegyzést kapott, többek között Bálint Györgytől, a forradalmi szocialista szellemiségű versek egy részének kimaradása miatt. Kemény kritikai ellenvetések csak Moszkvából érkeztek.56 Németh egy külön cikkben reagált, részben az őt ért bírálatokra, részben pedig saját magának is szemrehányásokat tett a gyors munka következtében becsúszott hibák miatt. Egyúttal elmagyarázta, hogy a nehéz, egyre inkább válsággal fenyegető időkben gyorsan kellett cselekedni, hogy a baloldali költő műveinek megjelenése elé ne gördülhessen akadály. Egyes baloldali versek kihagyását is azzal magyarázta, hogy nem akarták kockáztatni a könyv megjelenését.57 Ignotus Pál az önkritikát túlzónak ítélte, s a cikk 53 Cserépfalvi Imre: Egy könyvkiadó feljegyzései, Gondolat, Bp., 1982.179-182. 54 Emi. 683. 55 József Attila összes versei és válogatott írásai, Cserépfalvi, Bp., 1938. 562. 56 Bálint György: A fájdalom zsenije, Pesti Napló, 1938. július 17. 34.; József Attila költeményei, Új Hang (Moszkva), 1939. február, 3. 57 Utószó egy utószóhoz, Szép Szó, 1938. július (VI. köt. 25. sz. 5. füzet) 477-479. 235