Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Három év feszített üzemmódban
sikerkomédiát és ordináré népszerűséget, amelynek sodrába került/'71 72 Valóban, recenzióiban nemegyszer hangot adott elégedetlenségének, fenntartásainak. így a Földnélkiily János című darab esetében, a Még mindig így írtok ti kapcsán, vagy a Nevető betegekkel öszszefüggésben. Az utóbbi írást az teszi érdekessé, hogy Németh a kötet két novelláján műértéséről és egyben tömör fogalmazási készségéről tanúságot téve demonstrálta Karinthy párját ritkító novellaírói képességeit, ugyanakkor nem hallgatta el a kötet átlagtermésével szembeni fenntartásait sem: „írásainak javarésze formai szempontból nem kielégítő, néha egyenesen elnagyolt, elsietett. Mindez pedig azért van, mert nem szeret a formával bíbelődni, mert közlendői vannak, felfedezései, miket halaszthatatlanul ki kell fejeznie s ízig-vérig társaslény lévén, sőt demokrata, minél több ember számára keresetlenül."77 Mindennél szemléletesebben mutatja Némethnek Karinthyról alkotott, a legnagyobb elismerésből és a hűvösen tárgyilagos fenntartásokból szőtt kettős véleményét az az írás, amelyben a számára az adott történelmi pillanatban legnagyobb magyar és európai irodalmi értékeket (Proustot, Joyce-ot, Giraudoux-t, Valéryt, Julien Greent, József Attilát és Karinthyt) rövidportrék sorozatában egyetlen cikkben foglalta össze.73 Az utolsó két fő művel szemben azonban Németh feladta korábbi fenntartásait. Az Utazás a koponyám körült, mint láttuk, világirodalmi mércével mérte. De hasonlóan lelkes méltatást váltott ki belőle már a Mennyei riport is. Ebben az elismerésben alighanem része volt annak is, hogy a tudományok fanatikusa itt olyan terület meghódítására vállalkozott, amely a misztikus és okkult kérdések iránt mindig is érzékeny Németh számára kedves tartomány volt: a túlvilág, a tapasztalat feletti lények és dolgok birodalma. A fiatalabb barát úgy érezte, hogy e könyv szerzőjében megtalálta tapasztaltabb útitársát, rálelt Vergiliusára, aki őt magát is kalauzolta, felbátorította az érzékfeletti világban való kalandozásai folytatására.74 A viszonylag kevésbé leleményes szövegelemzői produkció és az összteljesítménynek az írói tehetségnél szerényebb megvalósulása miatti elégedetlenség, paradox módon a legkevésbé sem csökkentette Németh bámulatát és megbecsülését a Karinthyjelenség iránt. Bizonyára az író tehetségének természete, személyes fellépésének szuggesztív varázsa is hozzájárult ahhoz, hogy a kritikus jó barátnak ma is azok az írásai a leginkább meggyőzőek, amelyekben a művészi produktumok helyett inkább az alkotó művészre, a gondolkodó, ítélkező, terveket szövő, reprezentatív ember megnyilvánulásaira, gesztusaira esik a hangsúly, vagy amelyekben a kritikus az alkotót és művét együttesen vette szemügyre, mint olyan személyiséget, aki nemcsak írja, hanem hirdeti, éli, s személyes példaadásával, sőt esendő gesztusaival is hitelesíti és reprezentálja életműve betűben rögzített aspektusát. Ezekből az írásaiból a Nyugat körében kibontakozó, de a formalizmuson túllépő, nyughatatlan, etikai szenvedélytől fűtött, örök igazságokat kereső ember portréja kerekedik ki. 71 Tel qu'en lui-méme... (Emléksorok Karinthyról), Szép Szó, 1938. szeptember-október (VII. köt. 26. sz.) 3-6. 72 Karinthy Frigyes: Nevető betegek, Szép Szó, 1936. július-augusztus (II. köt. 6. sz. 6. füzet) 308. Földnélküly János (Karinthy Frigyes és Lengyel Menyhért vígjátéka a Belvárosi Színházban), A Toll, 1929. szeptember 15. (I. évf. 22. sz.) 24-25.; Könyvekről (Karinthy Frigyes: Még mindig így írtok ti A Toll, 1934. január 5. (VI. évf. 1. [70.] sz.) 50-53. 73 Miniatűrök (Ceruzajegyzetek írókról, könyvekről), Porond, 1933. (II. évf. 1. sz.) 2. 74 Karinthy Frigyes: A mennyei riport, Újság, 1937. december 19.31. 238