Tverdota György: Németh Andor. Egy középeurópai értelmiségi a XX. század első felében I. (Budapest, 2009)
Három év feszített üzemmódban
zetőjében, amely egy amerikai vallási szekta lipótvárosi bemutatkozásáról adott hírt: „A tanyai nép körében észlelt tömeghisztériáról beszélgettem a minap valakivel, a reszketősökről és más szektásokról. Kovács Imre könyvében olvastam róluk, a sokat emlegetett Néma forradalom-ban és igen meggyőzőnek találtam a magyarázatát, mellyel a különös jelenséget értelmezi. A paraszt, írja Kovács, magára van hagyatva; földi céljai érdekében nem társulhat osztályosaival, helyzetének megjavítására nemcsak lehetősége, de egyelőre még reménye sincs. A szektán belül összeforr osztálytársaival, erőt, vigaszt merít az új közösségtudatból s ha torz formában, kerülő úton is, valamennyire mégis csak kielégítheti a közösségbe való felvétel utáni szomjuhozását. Magamévá tettem a magyarázatot."147 Az azonban már jelentőségteljes gesztus, hogy Németh az ellentábor, a Válasz egyik vezéralakjának, Illyés Gyulának a szociográfiájáról írt szuperlatívuszokban a Szép Szó hasábjain. Álláspontja annyiban megfelelt a Szép Szó szellemiségének, hogy fenntartásokat is megfogalmazott Illyés művével szemben. Szemére vetette egyoldalú, árnyalattan úrgyűlöletét, társadalomkritikájának a béresosztály sorsára történő korlátozódását. A mű olvasóra tett lenyűgöző hatásának felidézésével azonban zárójelbe tette ezeket a fenntartásokat. Elegendő ennek érzékeltetésére idéznünk az írás bevezető mondatait: „Döbbenetes írásmű. Nem is tudom, mit bámuljak benne jobban: a közlés megvesztegető báját, a szándék megsemmisítő lendületét, vagy összjátékukat? Ritkán szolgáltak ki írót képességei ilyen készségesen. Előbb elandalítja az olvasót s mikor az teljesen belefeledkezett bűvöletébe, behódolt s nem tud magáról - mikor ítélete megbénult, akkor intellektuálisan is megrohamozza s kiforgatja osztálytudatából. Hatása lidércnyomásos. Hetekre felbolygatja az olvasó lelkiismeretét."148 Németh azonban nemcsak a prózaíró Illyést, hanem a Rend a romokban szerzőjét is - némileg túlértékelve a kötetet - kiemelkedő jelentőségű alkotóként mutatta be.149 Álláspontja nemcsak a Szép Szó körében is megőrzött önálló ítélőképességéről tanúskodik, hanem arra is rámutat, hogy legjobb barátai egyikének, József Attilának Illyéssel szembeni, részben indulatból fakadt előítéleteiben sem osztozott. Jellegzetesen urbánus véleményt Németh László Magyarság és Európa című munkájával kapcsolatban fejtett ki (ha Fejtő Ferenc idézett utalását erre a bírálatra vonatkoztatjuk, akkor a Szép Szó irányát meghatározó barátai nyomásának is engedve). Vak ellenszenvet Németh Lászlóval szemben sem táplált. Idézett Falu és város című, a népiek városellenességét sérelmező írásában „örömmel regisztrálta", hogy ebben a körben is találkozhat az olvasó falukritikával és a városi magaskultúra elismerésével, s ennek során Nagy Lajos A falu álarca című könyve mellett Németh László Kocsik szeptemberben című regényére hivatkozott.150 A Magyarság és Európa című tanulmányban kifejtett utópiát azonban egyszerre ítélte károsnak és gyermetegnek. Németh Andortól távol állt, hogy minden tehetséget megtagadjon névrokonától. Ahogy Pap Károlyról, úgy róla is megállapította: „lehet művész - esetleg nagy művész is." Felhívta a figyelmet „kivételes eleven gondolat-párosító s -kifejező készségéire. Majd szellemi felkészültségéről is bizonyos elismeréssel írt: „A látvány - korunk szellemi igénytelenségének közepette -147 Szektások között a Lipótvárosban. Mrs. Bolles szeretet estélyén, Újság, 1937. június 13. 6. 148 Illyés Gyula: A puszták népe, Szép Szó, 1936. július-augusztus (II. köt. 6. sz. 6. füzet), 306. 149 Rend a romokban, Újság, 1937. október 3. 37. 150 Falu és város, Újság, 1938. január 9. 35. 265