Tverdota György:: Németh Andor. Változatok az otthontalanságra II. (Budapest, 2010)
A csillag története
geket, amelyek a lap történetét kísérték, és 1950 nyarán Németh leváltásához vezettek. A feszültség Németh és Horváth Márton között alakult ki, s a lap tisztán irodalmi vagy tágabban közéleti, a párt propagandisztikus céljait szolgáló funkciója körül éleződött ki: „Közben összeállítottuk Mérayval a Csillag első számának tartalmát. Nem volt közöttünk semmi nézeteltérés, Mérayval simán ment a dolog. Ekkor azonban Horváth Márton megizente nekem Mérayval, hogy kezdjük el közölni már a Csillag első számától fogva az úgynevezett Magyar Békepárt illegális emlékiratát. Megnéztem a rendkívül terjedelmes brosúrát, és felszaladtam Horváth Mártonhoz. Megmondtam neki, hogy nem látom be, miért közöljük mi, ebben az újonnan induló szépirodalmi folyóiratban ezt a történelmi dokumentumot. Én egy irodalmi folyóirat szerkesztője vagyok, és az az elvem, hogy nem nyomtatok le újra olyasmit, ami már megjelent valahol. Horváth Márton erre azt felelte: »de én ragaszkodom hozzá«. Erre elfogott a düh, és azt mondtam neki: »Milyen jogon?« Horváth erre nem is válaszolt, hanem azt mondta, hogy ha olyan nagy az anyagom, akkor inkább elintézi, hogy egy ívvel nagyobb terjedelme legyen a lapnak. Kénytelen voltam beletörődni a dologba."® A konfliktus elvi jelentőségét az adja, hogy Némethnek, a baloldallal rokonszenvező értelmiséginek már az első szám összeállításakor tudomásul kellett vennie, hogy az általa szerkesztett folyóiratot a kommunisták (a pártegyesülés után a Magyar Dolgozók Pártja) felügyeletük alatt tartják. Módjukban áll akaratukat a szerkesztővel szemben bármikor érvényesíteni, s szükség esetén ezzel a lehetőséggel nem is haboznak élni. A másik leckét a szerkesztő Örkény kapcsán kapta, akitől a Csillag olyan hangvételű írást közölt, amelyet a hivatalos párterkölcs túlzottan erotikusnak ítélt. Horváth Márton az első szám értékelésekor „lekapta Örkényt valóban túlzott erotikájú novellája miatt.49 50 Ennek az volt a következménye, hogy Örkénynek majdnem két esztendeig hallgatnia kellett, holott ő, aki orosz hadifogságból tért haza, és remek háborús riportokat írt az élményeiről, új csillagként jelentkezett az irodalom horizontján." A szerkesztő a novellára vonatkozóan elfogadta a pártkritikát, és megjelentetéséért mosta kezeit: „Ennek azonban nem én vagyok az oka, hanem Örkény, mert azt a novellát, amelyet kértem tőle, időközben egy más lapnak adta oda."51 Ennél is kínosabb helyzetbe került, amikor szerkesztőként hozzá kellett járulnia ahhoz, hogy a lap első száma közölje Párizsban élő barátja, Fejtő Ferenc Heinekönyvéről hazai pártfogója, Lukács György szigorú kritikáját: „Lukács megtisztelt azzal, hogy egy kis tanulmánnyal lepett meg. Fejtő Ferenc barátomnak Heinekönyvét bírálta szigorúan, de igen udvariasan.52 Horváth Márton nem akart hátramaradni, és a következő napokban durva és ízléstelen kirohanást intézett Fejtő könyve ellen."53 A kirohanásra úgy került sor, hogy Zsolt Béla a Haladásban elutasította Horváth Márton Ignotus Pál elleni támadását a szerző József Attiláról ké49 Losonczy Géza: A Békepárt memoranduma. Emlékirat I., Csillag, 1947. december (1. sz.), 36-45. - A második rész a lap második, 1948. januári számában jelent meg A Békepárt emlékirata (1944) [Második rész] címmel (42-49). - A Csillag története, Literatura, 2009. (3. sz.), 338. 50 Örkény István: A Hunnia Csöködön, Csillag, 1947. december(l. sz.), 26-30. 51A Csillag története, id. kiad. 338., 339. 52 Lukács György: Fejtő Ferenc: Heine, Csillag, 1947. december (1. sz.), 51-52. 53 A Csillag története, Literatura, 2009. (3. sz.), 339. 117