Tverdota György:: Németh Andor. Változatok az otthontalanságra II. (Budapest, 2010)
József Attila és kora
JÓZSEF ATTILA ES KORA A szellemi konstelláció az első megjelenéskor - s ezt követően majdnem az egész első évfolyamban - még nem is volt olyan rossz, amennyiben Németh Andor az 1947. decemberi számban elkezdte folytatásokban közölni második, József Attila és kom című monográfiáját, hazatérésével kezdődő, utolsó pályaszakaszának fő művét. A záró fejezet a lap tizedik, 1948. szeptemberi számában jelent meg, és decemberben, a tizenharmadik számban az író megtoldotta a sorozatot egy fejezettel, amely az Utószó József Attila élettörténetéhez címet viselte. Mint a Déry Tiborhoz Párizsból írott leveleiből származó, fent közölt idézetek mutatják, a halott költőbarát hagyatékának ápolása Némethnek leginkább dédelgetett tervei közé tartozott, s a Combat-nak szánt, már idézett párizsi interjújában egy új József Attilakönyv megírását azzal okolta meg, hogy mivel „a nyilas rendszerben nem fejthette ki hatását, ezért ezt a könyvemet is átdolgozom".1 Az indoklás legalábbis elégtelen, hiszen ahhoz, hogy első könyve végre kifejtse hatását, elegendő lett volna újra megjelentetnie. O azonban nem érte be az átdolgozással sem, hanem több okból is szükségesnek ítélte teljesen új könyvben kifejteni nézeteit József Attiláról. Miért nem volt elégedett korábbi munkájával? Mindenekelőtt azért, mert a cassisi elszigeteltségben nem állt rendelkezésére megfelelő bőséggel forrásanyag. Az új könyv megírása előtt és azzal párhuzamosan viszont alaposan tájékozódhatott a József Attila-szakirodalomban, beleértve a legújabb írásokat is. Reagált egyebek között Lukács György és Horváth Márton 1945. december 2-án tartott előadásainak írott változatára, Ignotus Pálnak a Haladásban folytatásokban megjelent Csipkerózsa című emlékiratára, Fejtő Ferenc József Attila, az útmutató című füzetére, Komlós Aladár József Attila kritikusai című írására. Erőteljesen (olykor talán az indokoltnál kevesebb kritikával) támaszkodott József Jolán József Attila élete című életrajzára, sőt még Bányai László általa egyébként éles kritikával illetett Négyszemközt József Attilával című könyvéből is merített. A gondolkodó József Attila ismertetése során sajnálatos módon egy kétes értékű kiadványt, a költőnek Sándor Pál által közzétett, Költészet és nemzet című kötetében publikált írásait aknázta ki. Ismerte Vágó Márta József Attilával folytatott levelezését, József Jolán pedig rendelkezésére bocsátotta azokat a leveleket, amelyek az ő birtokában voltak. Ezenkívül láthatóan konzultációkat folytatott Szántó Judittal, József Jolánnal és Etelkával, valamint a költő életének más tanúival (például Kádinger nénivel, a József család szomszédjával, a Ferenc téri őslakóval is), sőt József Attila életének helyszíneit is gondosan szemügyre vette. Hogy kimerítő életrajzi kutatást nem folytatott, arra például az az állítása vall, amely szerint a költőt túl1 Beregi Tivadar: Ismeretlen interjú Németh Andorral, Kritika, 1985. február, 23. 121