Tverdota György:: Németh Andor. Változatok az otthontalanságra II. (Budapest, 2010)
Az értekező utolsó pályaszakasza
ros együttműködésre ítélte: „1948 tavaszán már szívből gyűlöltem és utáltam ezt a kövér, hájas fajankót - Horváth Mártonról beszélek gyűlöltem, s utáltam otromba, pimasz, ripők magatartása miatt... Szent meggyőződésem volt, hogy ezzel a fráterrel még sok bajom lesz."20 Az ellenszenv kölcsönös lehetett. Emlékeztetek rá, hogy a kettejük közötti rossz viszony kezdeményezője mindenesetre Horváth Márton volt, aki már ismeretségük előtt, József Attiláról tartott 1945. december 2-i emlékbeszédében a költő mozgalmi verseinek korabeli érteden fogadtatása kapcsán az ilyen versektől idegenkedő „Németh Andorokkal" példálózott. 1947 márciusában, Párizsban történt találkozásuk alkalmával az író számon is kérte rajta ezt a sértő megfogalmazást. Horváth ekkor még elhessegette a szemrehányást, de az eset megismétlődött. Erre az ismételt sértésre nem a költő halálának tizedik évfordulóján tartott ünnepi ülésen került sor, amelynek egyik előadója Horváth Márton volt, s amelyen Németh Andor is bizonyára jelen volt.21 Az újabb döfést a József Attila barátságára joggal büszke, róla éppen folytatásos monográfiáját közlő író a József Attila Múzeum megnyitása alkalmából rendezett ünnepségen kapta. Az esetről Németh így emlékezik meg: „Megnyílt a Petőfi-házban az új József Attila Múzeum. József Jolán és Szántó Judit külön is felkerestek, hogy az ünnepélyes megnyitáson okvetlenül vegyek részt. Én elég rossz állapotban voltam ezekben a hetekben, de elmentem a megnyitóünnepélyre.22 A megnyitóbeszédet Horváth Márton tartotta. Előbb felvázolta József Attila életét és pályáját, azután egy hirtelen fordulattal rólam kezdett beszélni. Elmondta, hogy milyen intim barátja voltam József Attiának, de azzal vádolt, hogy nagy intimitásunk ellenére egy egész világ választott el bennünket egymástól. O ugyanis optimista volt, én pedig sötéten látó, komor pesszimista." A két barát ellentétének megújuló hangoztatása arra enged következtetni, hogy Horváth a polgári Németh Andort el akarta választani a forradalmár József Attilától. Személyének diszkreditálása mélyen sértette az írót: „Én ezt a rám való hivatkozást ízléstelennek, politikailag pedig inopportunusnak tartottam. ízléstelennek azért, mert ott álltam a közelében, a falhoz dőlve és nem értettem, hogy miért szükséges ezen az ünnepélyen okvetlenül foglalkozni velem. Politikailag hibásnak pedig azért, mert elvégre mégiscsak a Csillag főszerkesztője voltam, és erre tekintettel kellett volna lennie." A bánásmód annál megalázóbb volt, mert a beszéd végén Horváth, mintha mi sem történt volna, „hozzám lépett és melegen kezet szorított velem".23 A kultúrpolitikus nemcsak a szerkesztő egykori magatartását kifogásolta, hanem a József Attila és kora című könyvvel szemben is komoly ideológiai fenntartásai lehettek. Ha Horváth József Attila ügyében ilyen vehemensen támadta Némethet, ahol az író pozíciói a költővel való régi barátság, a kapcsolatukról őrzött gazdag emlékanyag alapján megingathatatlanul szilárdnak látszottak, nem nehéz elképzelni, 20 Uo. 345. 21 Mi, magyar kommunisták, az egész világnak akarjuk József Attilát felmutatni. József Attila-emlékest a Madách Színházban, Szabad Nép, 1947. december 6., 2. 22 „Mi magyar kommunisták az egész világnak akarjuk megmutatni József Attilát." Ma nyílik meg a József Attila-múzeum, Szabad Nép, 1949. július 10. 6. 23 A Csillag története, id. kiad. 353-354. 138