Tverdota György:: Németh Andor. Változatok az otthontalanságra II. (Budapest, 2010)
Végleges hazatérés
kásmozgalmi baloldal könyvégető indulatú támadásaival szemben - ez sem bizonyult időszerű magatartásnak. Az olvasó közönség nagymérvű szociális átrendeződésének tényében nem tévedett, az ebből eredő, igencsak utópisztikus elképzeléseken alapuló kritikusi és szerkesztői gyakorlat azonban - természetesen az irodalompolitika hathatós közreműködésével - súlyos torzulásokhoz vezetett. Ezt persze 1947 közepén még nem lehetett előre látni. Amikor Némethet hazahívták, s amikor ő újra Budapestet választotta, akkor még egy liberálisabb kultúramodell volt érvényben Magyarországon, amelyben a rendkívül széles horizontú, nagy tudású, biztos irodalmi ítélőképességű értelmiségit megbecsült hely illette meg. Ez a modell szinte az író hazaérkezése pillanatában vesztette érvényét, és adott helyet a kulturális fejlődés torz irányának. Arra, hogy a hazatérő Németh Andor hogyan látta a múltat és a jelent, semmi sem világít rá jobban, mint az a történelmi korrajza, amelyhez az anyagot részben Párizsban, részben Budapesten gyűjtötte, amelynek egy részét a francia, másik részét a magyar fővárosban írta meg, s amely egyszerre tükrözi az író hazatérése előtti elképzeléseit és hazatérése utáni első tapasztalatait: az Előhang negyvennyolchoz című könyv. A maga helyén említettem, hogy Salgó Ottó révén kérte föl a Népszava Könyvkiadó az írót 1947 tavaszán - ahogy Dérynék írott levelében fogalmazott - „1848-ról szóló történetfilozófiai könyv megírására". A könyv belső címlapján sehol sem szerepel megjelenési dátum. Az emlékirat újonnan előkerült része szerint a könyv 1948 elején hagyta el a nyomdát: „1947-ben felszólított a Népszava könyvkiadó, hogy írjak egy könyvet a 48-as forradalomról. Megírtam s a könyv 1948 februárjában megjelent."12 Németh igyekezett történelmi materialista nézőpontot érvényesíteni történelemszemléletében, eleget téve ezzel a megrendelő igényeinek is. Esetében - a pálya eddigi alakulása ismeretében - mégis teljességgel indokolatlan lenne marxista fordulatról beszélni. A Tanácsköztársaság bécsi magyar követségének titkáraként töltött időszakról így ír emlékiratában: „hogy kiérdemeljem a fizetésemet, A tőké-t olvastam."13 Az emigráció éveiben rendszeres érintkezésben volt szocialista és kommunista emigránsokkal. A MA 1925-ös évfolyamában Marx eldologiasodás-elméletére alapozott művészetbölcseleti koncepciót dolgozott ki.14 Kapcsolatai magyar, emigráns vagy külföldi szocialista és kommunista értelmiségiekkel a húszas évek második felében és a harmincas években is folyamatosan fennmaradtak. Elegendő, ha itt József Attilával, Déry Tiborral, Arthur Koestlerrel való barátságára, Lukács Györggyel vagy Ernst Blochhal való érintkezéseire, a Gondolat című népfrontos folyóiratban való szereplésére utalok. A párizsi kommünről 1932-ben publikált könyve, noha itt Marx személyéről nem épp hízelgő jellemzést adott, ékesszóló bizonyítéka annak, hogy Németh pályáját végigkísérte egyfajta folyamatos, bár hullámzó intenzitású elköteleződés a szocialista színezetű baloldaliság mellett. Ebbe a sorba illeszkedett az 1848-as európai és magyar forradalmakat felidéző könyve. 12 A Csillag története, Literatura, 2009. (3. sz.), 344. 13 Emi. 589. 14 Az eldologiasodás és az új művészet, MA, 1925. június 15. (X. évf. 3-4. sz.), 195., 198. 83